Mitől egyedi valaki?

Az egész összkép az ami miatt egyedinek neveznek valakit de ne hidd, hogy ez mindenképp jó. Legyél abban egyedi, hogy akármi történik, mégha mozdonyok potyognak is az égből, Te mindenképp tartsd be az adott szavadat. Egyedi valaki attól, hogy nem "jéééé de jó illatod van, milyen parfümöt használsz?"-alapon választ magának illatszereket, ha szereti a mandzsettagombos ingeket, töltőtollal ír mert azt szereti vagy nem használ papírzsebkendőt hanem hagyományosat és abba belehímezteti a monogramját. A kiemelkedő tudás valamilyen témakörben nagyon jó lehet de csak akkor ha az adott témakör nem a szakmája, mert azzal ami a szakmád, azzal nem vagy több másoknál. Jó ha sokat olvas az ember, mert több dologra lesz rálátása és mivel sokat tud, több dolog közül tudja eldönteni mi a jó neki.

Ha véletlenül rólad van szó, gondold meg jól, hogy akarsz-e egyedi lenni ilyen formában, mert a mai társadalom alapjáraton kiközösíti azokat akik nem illenek bele a többéves átlagba.

" Főleg fiatalok körében divatos a mondás, hogy "én más vagyok ám!" "

Fejlődési fázis, ami mindenkinél egyformán megy végbe. A kamaszok tök egyformák abban, hogy egyedinek gondolják magukat, és többnyire kevés számú előre adott sémából állítják össze az egyediségüket. Valójában a "nagy" felnőttek, akik már nem is álmodoznak egyediségről, rendszerint sokfélébbek, mint a fiatalok, akik folyton az egyediséggel vannak elfoglalva. Ugyanis az idősebbek sokféle tapasztalaton mentek át, sokféle módon fejlődhettek vagy deformálódhattak az életük során, míg ezzel szemben a fiataloknak 2-3, mindenkiben azonos biológiai és pszichológiai konfliktust kell megoldaniuk (pl.: párkapcsolat létesítése, szexuális érés, kitartó munkára való képesség kialakítása), és e feltételek között igen kiszámíthatóak és egyformák.

A fiatalok látják a világban a tökéletlenséget, és elhatárolódnak tőle, ők "mások" akarnak lenni, azaz jobbak és nemesebbek. Ugyanis a fiatalok ideálokban gondolkodnak, nem gyakorlati lehetőségekben. Mivel az ideák világában az értékes dolgok nem kerülhetnek egymással konfliktusba, ezzel szemben a valós, gyakorlati világban igen, ezért a fiatalok tökéletességre törekvése, tisztaság iránti vágya látszólag nemeslelkűbbé teszi őket az érettebbeknél, de az igazság az, hogy ez csak a gyakorlatiatlan gondolkodásnak köszönhető. A fiatalság ezért szép korszak, de az ember maga mögött hagyja, amint elkezdi a gyakorlati életét, és rájön, hogy a valóság nem olyan konfliktusmentes, mint a képzelet. Az egyediségvágy addig erős, amíg az ember a saját fiatalos idealizmusát büszkén elválasztja a felnőttek koszos realizmusától. Felnőttként már a megélhetéssel és a családdal törődik, ezért az egyediség problémája fel sem merül.

Fentebb kimutattam, hogy a fiatalok egyediség-vágya is voltaképpen a kiemelkedés, az átlagon felüliség vágya. Átlagon felüliség felnőttkorban is lehetséges, de csak nagy teljesítmények, hatalmas munka árán. A teljesítményhez úgyszólván melléktermékként járul az "egyediség".

Az ember számára nehéz feldolgozni azt a tényt, hogy nem ér többet, nem fontosabb, mint másik 7 milliárd ember. Akiket nem ismerünk, azokat ugyanis rendszerint sematikusan képzeljük el, azt gondoljuk, hogy senkinek sincsen olyan sokféle érzése, olyan gondolati gazdagsága, olyan bonyolult személyisége, mint önmagunknak. Az ember hajalmos rá, hogy önmagán és néhány barátján vagy rokonán kívül mindenkit csak amolyan mozgó bábunak, robotnak tekintsen. Azt, hogy nem vagyunk lényegesen többek, érdekesebbek, jelentősebbek másoknál, nehéz feldolgozni, és nem is dolgozzuk fel, csak belenyugszunk. Az említett sematikus kép (a többiek csak robotok, én ember vagyok) a fiatal felnőttnél még nagyon erős. Az első komoly szerelmi kapcsolatok ezt jelentősen megváltoztathatják, az ember többnyire ezután kezdi megérteni, hogy mások is olyan emberek, mint ő.