Velem van a baj, ez így milyen élet? Könyörgöm adj tanácst!

/Bocsi ha picit hosszú lesz/

Az életemben szinte mindig mindenről lemondtam eddig(19/L vagyok), ez részben anyagi dolgoknak is köszönhető. Nem jártam sehová szórakozni, a magam 19 évével, egész nap tanultam itthon, és segítettem a házimunkában is. Barátaim ezálltal nincsennek csak a suliban, ahol lakom itt városban senki sincs. Mondthatni magányos farkas típus vagyok. A gondom azzal van hogy apám mindig mindere azt mondta nincs rá pénz (pedig nem így volt), és így teltek az évek h semmit nem nagyon engedhettem meg magamnak. Alapból tehát szórakozni nem járhattam mert nem volt rá pénz minden hétvégén h 4-5 ezer Ft-kat "elvágjak", barátom sincs mert a fogamzásgátló is sok pénzbe kerülne, barátokat is tehát jobban tudnék szerezni ha eljárnék valahová bulizni velük...de a drágalátos apámnak persze mindent szabad, haverozik, számítógépfüggő(napi 14 órát is képes lenne előtte ülni), horgászengedélyt akar válltani(10-15 ezer egy évre) ami nem olcsóság, sorra veszi a DVD-ket, dohányzik (15 ezer Ft havonta)

Tudom addig nem panaszkodom amíg eltart meg igen van fedél a fejem fölött, hálás is vagyok neki..de úgy érzem hogy sokmindenről lemondtam már eddig ami a hasonló korúaknak kijárt, míg ő nem hajlandó változni, ő nem mond le semmiről hogy jobb legyen.

Ez már elkeserítő érzés, nem sajnáltatni akarom magam, de amikor nyári munkán voltam és vmennyi pénzt kerestem azt is elszedte. Szóval ez szerintem nem állapot, pedig én is szeretnék barátokat, barátot aki szeret..csak állítólag az anyagi okok miatt nem tehetem meg hogy legyen barátom , eljárjak bulizni, szórakozni. Még annyit h anya mellettem áll, ő jobban buzdít dolgozkra, de félt is természetesen, meg is mondta apámnak hogy ez milyen h én mindig minderől lemodok, ő meg nagy kénylmesen él, lassan úgy mint amikor tini volt. És semmi változás, továbbra is ilyen.

Nagyon rossz így élni, mint a börtönben egész nap, képzelhetitek max ha sétálni elmegyek az már öröm. És a tudata is fáj h így ment el a "fiatalkorom" nagyrésze hogy sehol sem voltam, nem járhattam bulizni úgy ahogy mások.

Ti hogy látjátok? Könyörgöm adjatok tanácsot? Tudom már nagykorú vagyok de akkor is, ti mit tennétek a helymben?Köszönöm a válaszokat!