Az élet gonosz kis csavarjai?

Az iróniának gonosz humora van...Lehet hosszú lesz.

Amikor általánosba jártam volt egy kislány az osztályban akit egyfolytában basztattak a többiek.Én voltam a főkolompos.Alacsony volt,mindig gáz ruhákba járt,tiszta antiszociális volt,mindig elbújt valami magányos helyre a könyveivel mi meg megkerestük hogy röhögjünk rajta.Alig beszélt valamit,ha meg igen alig hallatszott,duci volt,kócos volt,sose láttad barátokkal.

Én meg hát...szerettem röhögni másokon.Leszögezem hogy nem tanultam olyan rosszul,kb. 3,9 átlagom volt,de hát na dúltak a hormonok.

Irritált hogy ilyen volt a csaj,(ha még nem tiszta,férfi vagyok)ezért piszkáltam folyton.Persze én nem mentem addig hogy leköpjem(mert mások egyszer csinálták)de volt hogy kigáncsoltam,lekrváztam,röhögtem mikor sírva futott el,meg minden amit egy s*ggfejről el tudsz képzelni.

Szóval a lényeg most jön.

Már 11 éve vége van a sulinak.Pontosan 3 hónapja találkoztam megint a csajjal...vagyis nővel.

Ú.R.I.S.T.E.N

Ez volt az egyetlen gondolat ami 10 másodpercig visszhangzott a fejemben.

A nő valami álom lett.Hihetetlen szépség.Nem az a fajta szépség mint a krvás dögösség hanem tényleg,gyönyörű,ugyanolyan sötétszőke a haja volt mint rég csak megnövesztette fenékig,rikító zöld szeme van,ami olyan mint valami kib@szott gyémánt,eszméletlenül szépen lefogyott,nem csont,de nincs rajta felesleg,arányos teste van,kecses csípője van,látszik rajta hogy kondizik mert nincs petyhüdt karja hanem vékonyan,szálasan izmos,de nem ront semmit az összképen,semmi plasztika nincs rajta,arcon simán felismerném,mert sok ilyen barátnőm volt már,cicije sem,mert olyan kicsike,de nagyon szép formás,gyönyörű szép arcra,mindenre.

Ahh bakker leültünk beszélgetni.Teljesen megbocsájtott,vagyis pontosabban fel se hozta az általánost.Mindig mosolygott,nem azzal az álmosollyal,mint sokan,a szeme is mosolygott,olyan kiegyensúlyozott és gondtalan volt.Ragyogó mosolya van.

Olyan szép hangja van hogy dalba kellene komponálni,még mindig halk,de olyan kellemes és üdítő.Mesélt magáról hogy mi van vele engem is kérdezett,az egész olyan bizarr volt ahogy bánt velem,azok után ahogy én vele.Mesélte hogy 16 évesen kiköltöztek a szüleivel Svédországba,és ott járt egyetemre,most 27 éves.Úristen az egész nő olyan mint egy friss tavaszi szellő.Nyaralni jött Magyarországra vissza,persze nem szó szerint,csak szeretett volna hazajönni egy kicsit.Történész lesz,nem tudom hogy ez mit foglal magába,de nagyjából ezt mondta.

És férje van.Építészmérnök.

És fia.3 éves.

És meg akarok halni.Ott másfél óra alatt belezúgtam.És semmi esélyem nincs.Nem is érdemlem meg.3 hónapja folyamatosan kínlódom,lejárok arra a helyre ahol találkoztunk,mondta hogy gyakran megy el arra,sokszor találkoztam vele,jókat beszélgetünk.Legutóbb 3 napja láttam.A fiával.A fickóval és az Ő fiával.Nem mertem oda menni,inkább elrohantam vissza haza.

Ha valaha is elgondolkoztam azon hogy kit veszek feleségül,akkor őt képzeltem magam mellé.

De mindegy,már késő.Az elején már elkúrtam.Életem nőjét üldöztem el.Ha belegondolok hogy egy osztályba jártunk,egy levegőt szívtunk,egy idősek vagyunk,én állhattam volna vele az oltárnál,a MI gyerekünket tartaná a karjában,én foghatnám a kezét,ha akkoriban nem lettem volna olyan elcseszett egy vak hülyegyerek.Küzdöttem volna a szívéért,még akkor is ha kikellet volna vágnom érte a sajátomat.Csak az volt a baj,hogy nem volt mit kivágnom.Már oda tudnám adni,de nem fogadná el.

Valaki megölne?