Mit csináljak, ha haragszom magamra és másokra is?

Néha már nagyon elegem van ebből.Az van,hogy egész gyerekkoromban kövér voltam,csúfoltak,elutasítottak, nem nagyon akartak barátkozni velem, sokat voltam egyedül. A szüleim is elfogadták,hogy ez így jó, és nem foglalkoztak velem túl sokat,még az étkezésemre se figyeltek oda,mikor diétázni akartam,akkor se mindig álltak mellém.Elköltöztem,fogytam 30kg-ot. Most se vagyok teljesen vékony sajnos:75kg körül vagyok,és zavar a nagy has,még zsíros test,pedig tornáztam is valamennyit.Most is eljárok gyalogolni,napi 1 órát,de máshoz már nincs túl sok akaraterőm egyelőre.Az étkezésemre figyelek,mindig keresem magamban a hibát, elégedetlen vagyok,erős önkritikám van,hogy miért nem sportolok többet,de lelkileg nem megy több ennek ellenére.

Még mindig azt látom,hogy a többség a teljesen vékony,karcsú lányokat becsüli meg.

Haragszom magamra,hogy igénytelen voltam,bár depressziós is,mert elhanyagoltak a szüleim is,nem foglalkoztak velem,végülis mindegy,akkor sikerült talpraállnom,amikor eljöttem.De akkor haragszom,hogy miért nem volt több erőm,miért nem törődtem magammal jobban,és akkor most nem lennék a küzdelem közepén.

Haragszom másokra,hogy nem foglalkoztak velem,mert kövér voltam,és most meg azért,mert eddig is itt voltam,miért csak most kell észrevenni,amikor már fogytam?