Hogyan lábalhatok ki ebből?

Most véletlenül rátaláltam erre a régi kérdésemre. Sajnos semmi nem változott(magától nem is fog), azon kívül hogy most már nem iskolába járok hanem dolgozni.

Még mindig nem érzem, hogy megkéne már mozdulnom , semmi nem motivál. Nem tudom hogyan lépjek tovább?

Tulajdonképpen igen, mit szépítsem. Hetente, kéthetente, vagy ha nagyon érzem hogy elmennék itthonról. Délután veszek 5-6-7 sört és órákat sétálok, éjszaka hazaérek, és ez valamiért jólesik. Ne az alkohollal van itt a probléma szerintem. Ugyan úgy nem látom értelmét semminek, ugyan ott vagyok.

Ha valamit megakarok valósítani akkor rögtön az első kérdés hogy miért, mi értelme? és itt abba is hagyom, visszafekszek a "hullámzó tengerre"

Olyan érzésem van mintha mindig magam előtt lennék gondolatban, az előttem álló eseményekkel vagyok elfoglalva , nem azzal ami éppen zajlik, és gyorsan próbálok túl lenni rajta.

Körülbelül úgy tudnám leírni mintha folyamatosan futnék, és nem szabadna megállni, aztán egyszer csak meghalok. Futás közben pedig az jár a fejemben, hogy talán a következő lépés lesz a halál. Az idő hiányát érzem, túlzsúfoltságot. :D Hümm ellehetne még erről filozofálgatni, most így jól belegondolva, mert vannak ellentmondásos érzéseim, gondolataim...