Miért vagyok ilyen földhözragadt?

soha ne szégyeld a szüleid, amig normális emberek - értem ezalatt, nem bántanak, törődnek veled stb,stb. légy büszke rájuk, mert biztos, h van olyan tulajdonságuk is, amiket pedig más fog irigyelni, h lehetne az ő szüleibe is.. csak ezt nem biztos, h bevallják neked. ha zavar, beszélgess el a szüleiddel, h érted, h ilyenek, és tiszteletbe is tartod, azonosulsz velük, ahogy tudsz, de ezért nem azonosulnának ök is veled picit? ezzel a mai korosztállyal? mert te ebbe születtél, nem tehetsz róla, és ebben kell helytállnod, és picit segitsenek hozzá, legyenek nyitotabbak erre ...

az pedig, ha nem értesz egyet azzal, h otthon ülsz, akkor ne azt csináld, ne a szüleidre kend, h ilyen vagy, hisz lehetnél másmilyen, menj és élj:)

ó én is ilyen vagyok...

nekem sincs sokszor kedvem h elmenjek a barátaimmal, úgy érzem nincs is igazi barátom.

Pedig ez nem jó, zárkózottak vagyunk, talán az a baj, meg kéne nyílni mások elött, beszélgetni sok emberrel, és igenis elmenni velük, mert egy idő múlva tényleg magunkra maradunk...

Húzz álarcot, ahogy én is, próbáld jól érezni magad, és egy idő múlva meglásd,az álarc valóra válik és olyan leszel mint szeretnél, lesz társaságod akikkel jól érezd magad. Lesz barátod, akit majd, még ha nehéz is, de bemutatod a szüleidnek, de majd te tudod h mikor és kivel jön el az az idő.

Carpe diem!