Ezt hogy kell érteni: csak élj a világba jöjjön aminek jönnie kell?

Én tavaly, de leginkább két éve még nagyon összesz*rtam magam a legkisebb megpróbáltatáson is, már felelősségteljesen, de lehetőleg félvállról véve a dolgokat, sokkal boldogabb vagyok. Nem izgulok a holnapon, mert nincs értelme. Majd megtudom mi lesz, ha lesz, addig meg minek gondolkodjak rajta, mikor boldog semmittevéssel és jó zenével is tölthetném az időmet, utána meg már tényleg nincs értelme besz*rni. Amikor a többiek görcsölnek egy dolgozaton, én közlöm velük, hogy bocs, de lesz*rom, aztán lazán megírom ötösre, egyáltalán nem izgulok, ha meg nem tudok valamit, akkor hátistenem van ez így, majd máskor több szerencsém lesz. Az élet szinte minden területére lehet ezt alkalmazni.