Normális, ha „nincs fantáziám”?
Utálom, mikor nem mondják meg, hogy konkrétan mit kell tennem, és nekem kell kitalálni dolgokat.
Azt is, mikor a rajztanár elém dob egy üres lapot, hogy fessek valami szürrealistát. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán hogy kéne elkezdenem, ha így csinálom vajon jó-e, vagy úgy, akkor vajon az jó-e!
Utálom az elgondolkodtató filmeket, amikor valaminek nincs vége, egyáltalán, utálom a filmeket, amiért olyan hamar vége van :D Ezért nézek inkább sorozatokat.
Kérdem én, normális, hogy így gondolkodom?
Nem szoktam azon gondolkodni, hogy most mi következik, hanem inkább nézem rögtön a következő részt :D
Ha meg nincs tovább, mert épp készítik, akkor nem azzal vagyok elfoglalva... Nem tudom, egyszerűen nem foglalkozik az agyam azzal, hogy saját maga kitalálja, hogy mi következik, úgy van vele, hogy majd meglátjuk :D
:O Én is pont ilyen vagyok... Néha nagyon rossz mert úgy szeretnék rajzolni vagy írni valamit de egyszerűen nem tudok kitalálni új dolgokat. Egyik hobbim hogy sorozatokat nézek (persze nem latinamerikai szappanoperát) mert azok sokáig tartanak... :D Nem szeretem a túl filozófikus filmeket vagy könyveket pedig amúgy nagyon komoly vagyok és szeretek olvasni...
Szóval ha nem normális a dolog akkor legalább ketten vagyunk nem normálisak :)
Vannak ilyen emberek, szóval ne csüggedj. Részemről, én pont a másik oldala vagyok. Nagyon szeretek fantáziálni, imádom az elgondolkodtató filmeket de utálom a sorozatokat... stb. : D
Azért jó, hogy ilyen emberekről is "hallok". Valószínűleg nagyon sokan vannak így.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!