Agresszívebb vagyok az agresszív kismalacnál. Mit tehetek ez ellen?

Azt vettem észre magamon, hogy mostanság egy csomó mindenen fel tudom húzni magam, de nem tudom, miért.

Ott vannak pl. a csövesek, akiktől félek és irtózom. Mindig a zombik jutnak róluk eszembe, akik már nem kimondottan emberek, semmi nincs az életükből, csak a lejmolás meg a buta, mogorva tekintet. Nem tudok közvetlenül mellettük elmenni, mert félek, hogy belenyúlnak a táskámba vagy rámköhögnek és megfertőznek valamivel. Reggelente az összes kuka fel van fordítva és bokáig ér a szemét... rosszabbak, mint Amerikában a mosómedvék.

Idegesítenek a 14-15 éves sablon kölykök, akik szerint menő vagy, ha igénytelenül beszélsz és a praktikus rövidítés kedvéért törlöd a memóriádból a ly-t. A "feminim" szó sok esetben enyhe kifejezés, egyszerűen gusztustalan, amilyen nyávogást levágnak, csoda, hogy nem menstruál egyik-másik.

A cigányoktól egyenesen hányingerem van, nem egyszer próbáltak már kirabolni azok a tetves *******************************************.

Totál felbosszant, amikor valaki sietős léptekkel kopog a tűsarkújában közvetlenül mögöttem... legszívesebben kigáncsolnám. Ki nem állhatom az ilyen műmájerkedést. Sietne, de nem tud, mert ha megteszi, elvágódik a 20 centis sarkú cipellőjében... bleeeh.

Ezek után felteszem magamnak a kérdést: van-e olyan egyáltalán, akit nem utálok? Mi van velem, hogy ezt érzem? Levizsgáztam mindenből, tényleg jó minden az életemben, erre itt utálkozom. Mit tehetnék, hogy újra el tudjak fogadni mindenkit a maga valóságában?