Mitől lehet ez a hihetetlen szintű ingadozás?

Nem találom a köztes állapotot. Vagy hihetetlenül jól érzem magam, vagy nagyon rosszul. A társadalom által kinevezett fogalmak szerint vagy totális "lúzer"-nek érzem magam, vagy "király"-nak. Van, hogy embereket helyezek magam fölé, hogy soha nem érhetek fel hozzájuk és elkezdek valakitől csak úgy "félni" vagy dominánsabbnak érzem magamnál, van mikor pedig én érzem magam mindenki fölött, sosincs megállás állandóan váltakozik. Vagy lúzer idiótának néznek, vagy beképzeltnek. Itthon képzeletben mindig elképzelem, ahogy bemegyek és mi mindent csinálok, mit fogok mondani, kinek stb.. De élőben már reggel ott az az érzés, hogy "majd holnap" vagy "majd máskor" vagy a többi kifogás magamban, hogy "most nem alkalmas" és taszítást érzek rá, hogy megtegyek dolgokat, egyszerűen képtelenségnek tűnnek, majd egyre jobban lefáradok és vége a napnak...

Az utolsó hetekben (mert most ugye már szünet van) már teljesen halkan beszéltem, a hangomat sem szeretem túlzottan, idiótának érzem belül magam amikor megszólalok, pedig nagyon hangosan is tudok, de bennem van az, hogy ez "nem olyan" mint amit szeretnék kiadni, hiszen csak azzal a bizonyos hanggal érhetem el azt a hatást amit elképzeltem előtte, de mégsem az jön ki. Már kiabálni sem tudok.

Pedig olyan akarok lenni aki tele van energiával, olyan dolgokat mondanak el mások ahogy telik az idő, amikre én már rég rájöttem vagy halottam én is, csak nem mondtam ki.

Kezdem azt érezni, hogy a céljaim elérésében gyógyszeres beavatkozásra lesz szükség, ami közömbössé tesz az emberekkel szemben és képes leszek belül is lesz@rni őket, mivel kívül úgy tűnik mintha most is ezt tenném, csak senki nem tudja, hogy nem így van.