Télutáló társaim, hogyan vészelitek át?

A télnek több az effektív hátránya, mint a nyárnak. A télnek is van szépsége, de eme szépség vajmi kevés ahhoz képest, amennyi szenvedéssel jár a telet végigcsinálni. Ezek tények. A felesleges mérgelődés valóban nem visz előre, de egy-egy káromkodás segít levezetni az ember tehetetlensége miatti mérgét.

No engemet sem úgy kell elképzelni, hogy a nap 24 órájában, a tél teljes időtartama alatt folyamatosan krenkölöm magam ezzel, de néha egy-egy káromkodás kiengedi az emberből a gőzt. A legnagyobb baj a télnek a hosszával van, mert egy-két hétig az ember simán tolerálja a mínuszokat vagy a latyakot, a sós utakat, a nyomasztó bányalósötétet stb stb. De a magamfajta tavasz szülöttének egyszerűen unalmasan hosszú és nyomasztó a tél. Amikor süt a nap a szikrázó fényben, a hóban szívesen sétálunk mi is, de a télen belül még ezek is ritkább pillanatok sajnos. A latyak, a csúszkálás, a beborultság, a hideg, a "hiába mosol autót, mert egy perc múlva fullszutyok" és ezek monotonitása nagyon tehetetlenné teszi az embert. Mármint az, hogy ezt hosszú hónapokig kell elszenvedni.