Miért van az, hogy gonosz vagyok? Szó szerint. :S HELP!

ha nem tudunk segíteni akkor minek tetted fel a kérdést?

én értem a roblémád nekem is volt 1 ilyen korszakom aztán rájöttem hogy 1k*urva nagy g*eci vagyok.elmentem másik suliba és most mindenki szeret.nem beszélek már ki senkit ha vmi bajom van megmondom a szemébe.1-2 év és abbahagyod szerintem

De szemét vagy.... előző.

==========================================

Szerintem csak rosszul fogod fel. Először is gondold át ez nem gonoszság, csak nem vagy őszinte, vágysz egy kis magányra néha és nincs kedved másokkal foglalkozni (főleg olyanokkal akik nem hasonló gondolkodásúak), de illemből, és mert jól neveltek ezt igyekszel nem kimutatni, hogy ne rontsd el a hangulatot. Később kibeszéled őket olyanokkal akikkel szívesebben megosztod hasonló jellegű problémáidat. Az a tény, hogy te ezt gonoszságnak ítéled meg, és így leírod ezeket magadról, az csak annak a mutatója, hogy becsülöd az olyan embereket, akiknek van önkritikájuk, te is szeretnél ilyen szokást elsajátítani.

Másrészt ezt így nyíltan leírod, és még segítséget is kérsz ez pont annak a bizonyítéka, hogy igenis lelkiismeret furdalásod van emiatt, de legalább bánt téged ez a dolog valamennyire és kiváncsi vagy, hogy miért van. Szerintem ne legyél ennyire kritikus magaddal szemben sem. Fogadd el magad olyan tulajdonságaiddal együtt is ami emberré tesz, mert egyik ember sem tökéletes. (de a nemesebb lelkűek afelé kovácsolják a jellemüket) EGyébként kultúráltan is ki lehet fejezni a nemtetszésünket dolgokról és meg lehet beszélni másokkal. Biztos vagyok abban is, hogy kissé úgy érzed, hogy nem kapsz megfelelő törődést, vagy nem oylanjellegűt, amilyet te elvárnál (ez is oka lehet annak, hogy ide írtál).