Mit tegyek ha elégedetlen vagyok magammal?

Egyszerűen semmit sem vagyok képes elfogadni, csak a barátomat, akivel 2 hónapja vagyok együtt. Ő az egyetlen aki megért engem, nagyon szeretem és nem tudom elképzelni az életem nélküle. Egyszerűen tökéletes lenne csakhát... néha szoktam képzelődni, hogy másképp nézek ki, szebb, okosabb és jobb alkatú vagyok. A családomat is másnak képzelem, kiszűröm a vitákat, veszekedéseket, amik egy nap többször is előfordulnak, amióta a szüleim elváltak. A tesóimat is máshogy képzelem el, a házat, az életünket, a vagyoni helyzetünket, a barátaimat... csak a fiúm állandó, őt képzelem ugyanolyannak, ő megmarad. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a családomat és a barátaimat is, mondhatni szeretem az életemet, nem vagyok depressziós, nem is akarok az lenni csak egyszerűen jobban szeretnék élni, úgy érzem, a sok szenvedés után szeretnék végre boldog lenni. A fiúmmal most nagyon jól érzem magam de még mindig képzelődök a szépségről és a boldogságról. Szeretném, hogy az emberek szemében egy igazi lány legyek, aki "menő"... nem akarok az a szőke cicababa lenni, akit az amerikai tinifilmekben látni, de szeretnék népszerűbbé válni. Nem akarom a gimit és az elkövetkezendő életemet kisegérként tölteni, akit ugyan szeretnek, de néha amikor elszólok egy-egy poént, van hogy nem nevetnek és emiatt rosszul érzem magam. Tesiórán nem tudok se kosarazni, se focizni, analfabéta vagyok. Van pár tantárgy amit szeretek és önálló munkában megy, de ha meg akarok szólalni, csak mekegek-makogok. A dolgozataim nem mindig sikerülnek, van, hogy nagyon szégyellem magam, ha mindegyik lánynak 4-es 5-ös és csak nekem rosszabb.

Szeretnék boldogabban élni.

Van valami tanácsotok, mit tehetne egy 16 éves lány ebben a helyzetben? Hogy lehetne az önbecsülésem kicsit nagyobb?