14 éves lány vagyok, és már 9 éve Sclerodermában szenvedek. A betegség pont a fél arcomon jött ki és még a hajam is kihullot 2 kis részen. :S Mit tegyek hogy sokkal nyíltabb legyek?

Hűű, ez aztán a nehéz dolog! De azt gondolom, hogy ha ilyen erős vágy van benned, hogy sokan szeressenek és nagyra tartsanak, akkor jó úton vagy a célod felé. :-)

Ne takard el az arcod, akkor nyíltabb lesz a megjelenésed. Nincs mit szégyellned, nem Te kérted, és nem is Te okoztad a betegséget! Ha valaki beszól, ne háborodj fel (tudom, hogy nehéz, hiszen megbánt a másik) hanem igyekezz elviccelni a dolgot pl: megszól valaki, hogy de csúnya az arcod, mondd neki mosolyogva: Szeretnél belőle? Neked adnám szívesen, csak sajnos nem fertőz, vagy valami ilyesmi. Egy idő után talán viccelődnek majd inkább vele, majd ha összebarátkoztatok, már észre sem fogják venni a többiek.

Nagyon sok kitartást és sok-sok jó barátot kívánok!

Én azt tanácsolom, hogy keress valami társasági hobbit, amit többen együtt űztök, valami sport, éneklés (kórus), tánc, színjátszókör... bármi, amit szívesen csinálnál.

Én jártam egy nemzetközi zenei versenyen, képzeld, az egyik kórusban volt egy tolókocsis énekes is, úgy tolták be a színpadra a társai, és mikor vége volt, a lépcsőn ölbe vették, és így hozták le, ő pedig az egész szereplés alatt végig örömmel énekelt és mosolygott. Azt hiszem, óriási erő volt (van) benne, és ez nagy dolog, szerintem így még a betegségét is könnyebben viseli, pláne, hogy a zene valóban gyógyító erejű. Szóval én azt mondom, hogy az ilyen emberekről érdemes példát venni.

Sok erőt, és ne aggódj, jó lesz. Akik pedig csúfolnak, velük ne foglalkozz. Ha nekik lenne ilyen bajuk, jobban siránkoznának, mint te most, elhiszed? Nekem fogszabályzóm volt, és akkoriban engem azért csúfoltak, mára meg már divat (10-15 év telt el). Jó, mi?

Köszi, hogy a 2. válasz le lett pontozva, pedig nem írtam butaságot. Nem baj, aki lepontozott, magára vessen. Nagyon sokan merítenek erőt betegen a szabadidős foglalkozásuk eredményeiből. És az ilyen emberek nem siránkoznak annyit, mint aki csak a fenekén ül begubózva magára zárva az ajtót. Akik betegen is ki mernek állni mások elé, és jól tudják érezni magukat, ők boldogabbak is, mint akik nem követik ezt a mintát. Ott vannak a tolókocsis táncosok, ez a tolókocsis kórusénekes, akiről írtam, vagy öcsém iskolájában van egy törpe növésű lány, aki soha nem lesz normális magasságú, mindig törpe marad, 4 év múlva is, 50 év múlva is. És kiállt osztálytáncolni szalagavatón, nem szégyellte. Egy születésétől erősen kancsal ismerősöm a sportban találta meg a számítását, rendellenessége ellenére is jól csinálja, amibe belekezdett, és már családja van, férje, kislánya (aki ezt szerencsére nem örökölte).

Te ugyanolyan értékes ember vagy, mint bármelyikünk. Nekem az állkapcsom genetikailag el van csavarodva, kis csontokat és nagy fogakat örököltem, nem túl feltűnő, de én érzem, hogy nem jó, csak az látja, aki nagyon figyel, mert a felső fogaim kicsit kilógnak a számból, nem fér be, viszont nem ezt mutatom a külvilág felé, hogy milyen rossz, engem is rendbe tudnak hozni, még így is, hogy elsőre elszúrtak, és már nem zavar, ha gúnyolnának, énekelek, közel 10 éve, és aki lát, nem azt látja rajtam, hogy csúnyák a fogaim, hanem, milyen jó a zene, és hogy élvezem. Nem tudom, ismered-e a Jonas Brothers-t, egyikük cukros, inzulin injekciós (fiatalon nem is nagyon adnak tablettát, én úgy tudom, csak injekciót), nehéz betegség, nem kellemes naponta többször magadba szúrkálni, szerinted ez látszik rajta a színpadon? Ha nem láttam volna erről a riportot, nem is gondolnám, hogy beteg.

Te még a szerencsésebbek közé tartozol, mert téged is rendbe tudnak hozni, de vannak, akiket nem, és köztük is van mégis olyan, aki tud úgy élni, hogy nem a gúnyolódókkal foglalkozik, hanem igenis él, és örül a jónak. Csodálom őket, minden tiszteletem az övék, példaértékű, ahogy ők megélik a visszafordíthatatlant, vagy a nehezen gyógyíthatót.

Jó egészséget kívánok neked, és kitartást arra a 4 évre, de tudd, hogy úgy fognak nézni rád, ahogy élsz, úgy fognak viszonyulni hozzád, ahogy mások felé nyitsz vagy zársz. Ha látják, hogy bosszanthatnak, bosszantani fognak, ha te valamiben jónak érzed magad, vágj bele, és mutasd meg a nagyvilágnak, hogy van benned egy érték, ami még a mostani betegségednél is látványosabb, érdekesebb, és meglátod, hogy egy idő után nem azt fogják nézni, hogy milyen az arcod. Hajrá!

Remek ötlet!

Ne keseredj el, ha esetleg nem érsz el azonnali sikert, a változásokhoz idő kell. De biztos vagyok benne, hogy a társaid hamar rájönnek majd, hogy sokkal értékesebb emberke vagy, mint eleinte hitték!

Tarts ki, szurkolok neked nagyon!

Sok önbizalmat kívánok!!! :-)))

(első válaszoló)