Rettenetesen boldogtalan vagyok, nem bírok már így élni. Mit tegyek?
Teljesen zsákutcába jutott az életem. Semmit sem sikerül elérnem abból, amit szeretnék. Pedig nem várok a sült galambra, teszek is a vágyaimért, mégsem kapok meg semmit.
Nincs pénzünk saját házra, nincs pénzünk összeházasodni, gyerekre. Nem tudok jobban fizető állást találni. Képezném én magam tovább, de nincs rá pénzem. Évek óta tervezem a jogosítványt, de arra sincs pénzem.
Nincsennek barátaim, a régiek már nem kíváncsiak rám, újakat pedig nem tudok szerezni, akármennyire is szeretnék. A családunkra nem támaszkodhatunk, sem anyagilag, sem lelkileg. Nem kíváncsi rám senki, a páromon kívül senki nem szeret, sokszor érzem ezt, mert ha igazán szeretnének, akkor szeretnének velem találkozni, vagy telefonon beszélni, de mindig azt várják, hogy én keressem őket.
10 forintot nem tudok félretenni, pedig annyi mindenre kellene. Pedig nem költekezünk, néha meglepjük magunkat 1-2 olcsóbb könyvvel vagy dvd-vel. Nem költünk többet, mint bárki más egy normális életvitel mellett. Ruhát is csak ritkán veszek és olcsót.
Kilátástalan helyzetben vagyok/vagyunk és már belepusztulok a fájdalomba. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer majd ennyire kisiklik az életem.
Már annyira boldogtalannak és kiábrándultnak érzem magam, hogy már semmi örömöt nem találok az életben. Már meghalt bennem a remény is, azt hiszem itt már nagy bajok vannak. Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Bennem már tényleg meghalt, már nem tudok kitalálni semmit, már nincs semmi ötletem.
Nem csak az anyagiak miatt vagyok ennyire magam alatt, hanem azért, mert ennyire magányosnak érzem magam, mert szinte nem is élek. Munkahely és otthon, ennyi az életünk. A munkahelyen sem tudok beszélgetni a munkatársaimmal, mert nem akarnak velem beszélgetni. Nem utálnak, csak szimplán nem kíváncsiak rám. Néha megkérdezik, hogy mi újság, de annyira nem is igazán kíváncsiak. Pedig sohasem panaszkodom, nem beszélek nekik a problémáimról, igyekszem nem bevinni a munkahelyemre. Ha észre is veszik rajtam, hogy éppen rossz a kedvem, mindig letagadom és azt füllentem, hogy csak úgy néz ki, mintha, nincs nekem semmi bajom. Beveszik, mert a kollégám is ilyen. Mogorvának látszik, pedig nem az.
Tudom, hogy néhány sor alapján nem lehet megérteni igazán, hogy mit érzek. Ennyiből nem látszik, hogy mégis milyen mélyen depressziós vagyok. Küzdök ellene minden erőmmel, mindenféle dolgot kitalálok, csakhogy élvezzem az életet. Esetleg 1-2 napig sikerül, de utána gyorsan elmúlik és újra mélyen letört vagyok és boldogtalan.
Régen imádtam olvasni, csak úgy faltam a könyveket, most már nem bírom magam rávenni az olvasásra sem, mintha érdektelenné váltam volna.
Nem tudom, mit csináljak! Ennyire kiábrándultan és reménytelenül már nem akarok élni.
válasza:
válasza: válasza:szerintem nem depressziós, ne hülyítsétek.
a depressziónak, mint betegségnek, nem ismert kiváltó oka.
ha pl meghal egy a hozzátartozód, kirúgnak, megcsalnak, leég a házad, az azt követő lelkiállapot nem a klinikai depresszió.
ő pedig leírta a kiváltó okot, így furcsa a hormonháztartásában keresni a probléma forrását.
Köszönöm a tanácsokat!
Nem veszem természetesnek, hogy mellettem a párom, éppen hogy ő az, aki még életben tart.
Antidepresszánsokat pedig biztosan nem fogok szedni, mert éppen ezek a mérgek teszik zombivá azokat, akik szedik és lenyomják még jobban a nyomorba. Én nem vagyok ideges, szóval nem kell nyugtatni, ahogy az egyik válaszoló is megírta.
Hááát esetleg kereshetnél vmilyen fórumot, ahol olyasmi témák (is) vannak, amik Téged érdekelnek és akkor olyan félig-meddig összehaverkodhatsz olyanokkal, akik gyakran azonos véleményen vannak, mint Te... persze ez nem olyan hű de nagy barátság, de a semminél jobb.
aztán meg vezethetsz naplót vagy blogot, és akkor senkit nem "fárasztasz" a panaszaiddal, akit érdekel elolvassa, sőt még hozzá is fűzhet valamit (ha blog persze)
nem tom, mennyire megoldható, h hétvégenként elmenjetek valahova, ezt ne úgy értsd, h szálloda... csak vhova, ami zöld v csak épp nyugodt v ilyesmi, szóval, akármennyire szereted is rendezgetni a lakást, ne mindig ott legyetek szabadidőben...
nem nagyon értek a biokémiához, de meg vagyok győződve róla, h minden érzelem az agyban keletkezik hormonok hatására, és ha azok jól termelődnek, akkor lehet akármilyen kilátástalan a helyzet, az ember magától megtalálja mindenben a jót... vagyis van pár ilyen ismerősöm, szinte sosem levertek, ha még is, kis pihi és "újraélednek"...
na mindegy, attól, h meglátogatna egy szakembert nem lenne semmi baja, ha nem az étrendjével v akármijével van a baj, nyilván nem ír fel drogoknak minősíthető antidepresszánsokat... az ember először úgy is pszichológushoz megy, ő dönti el, h kell-e pszichiáter, aki meg írhat fel gyógyszert, de lehet csak beutal vmi csoport terápiára... persze az is igaz, h ez Mo.-on még inkább csak magánúton működik jól; mert az államilag finanszírozottak kicsit túl vannak terhelve nevetséges fizuért...
Köszönöm a választ. Az internetes fórumozgatáson és a blogoláson már túl vagyok. Tényleg komolyan mondtam, hogy már szinte mindent kipróbáltam. Gondoltam még a Baah (remélem jól írtam) virágterápiára és a hipnotizálásra. Ezek állítólag gyógyítják az ilyen lelki problémákat és segítenek lelkileg megerősödni. Az a baj, hogy nagyon drágák. Egy kezelés min. 6000 de inkább 10000 Ft.
Mindenesetre igyekszem. Köszönöm mégegyszer a további tanácsot! A segítő szándékú tanácsoknak továbbra is nagyon örülnék, illetve olyanok is írhatnának, akiknak volt már hasonló probléma.
válasza:Szia!
Az albi pénzkidobás, fejlődésetek gátja. Találj ki bármit, amivel kikerülöd!!! Lehet találni szülőt, nagyszülőt, rokont, idős bácsit-nénit, akinek van valami kis ingatlana, ahol rendbetételért cserébe lakhattok, vagy eltartási szerződést kötni, vagy csak összeköltözni valakivel. Tudom, bank már nem ad pénzt önerő nélkül, nincs bármi olyan ingatlan, amire jelzálogot lehet tenni ezért? Gondolom fiatalok vagytok, mindenképpen kerestek pénzt, ami vagy albérletre megy, vagy menne a törlesztésre. Pl. Martonvásáron igen jó telkek vannak még a szőlőhegyen:)
Barátok... biztosan szeretnivaló ember vagy, hiszen a férjed is szeret! Nekem is úgy jött le, hogy akár barátok is lehetnénk. Kérlek... kockáztatni kell!!! Igenis MONDD KI valakinek valamilyen problémád!!! Pont amiatt nem közelednek, mert bizalmatlanságnak érzik szűkszavúságod.
Túl sokat problémázni már a másik véglet:)
Szeretném, ha pár hét múlva már arról írnál, hogy találtál pár megoldást:)
JJa.. antidepresszánst SOHA!
válasza:Kedves kérdező!
Így lassan 6 év távlatából; változott azóta az életed?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!