Papság, vagy nők? Képtelen vagyok dönteni, egyszerűen KÉPTELEN.
Kedves kérdező!
Abból ahogy fogalmazol és írsz az jön le, hogy értelmes, jóravaló fiatalember vagy. Számomra evvel szemben áll az, hogy egyáltalán ilyen kérdés felmerül benned! Én teljes mértékig ateista vagyok, tehát soha a büdös életbe nem fogom megérteni ezt az egész vallásos, hívő dolgot. Komolyan eszedbe jut a mai világban, hogy feladod azt, ami igazán boldoggá tehet? Egy szerető nőt és gyerekeket? A gyerek az élet értelme!!! Nem avval fogod jobbá tenni a világot, és segíteni, hogy papnak állsz és ájtatoskodsz egész nap miközben küzdesz a testi vágyaiddal! Ha papnak állsz egész életedben azon fogsz rágódni, hogy milyen lehet egy szerető nő ölelése, milyen lehet a karodban fogni a gyermekedet, látni ahogy felnő és tisztességes embert nevelni belőle. Attól, hogy megnősülsz és családot alapítasz még lehetsz kiemelkedően jó keresztény. Hozz létre vmi gyülekezetet vagy mittudomén mit szoktatok csinálni, de az életedet ne dobd el magadtól az isten szerelmére. Komolyan azt hiszed, hogy boldog életed lehet egyedül, magányosan a fejedben összezárva a jézusoddal?
Nem áll szándékomban megsérteni téged, esküszöm, de egyszerűen nem tudom felfogni és megérteni, hogy egy olyan értelmes fiatalember mint te hogy gondolkodhat el ilyen képtelen dolgon 17 évesen...
Nem azért kaptad az életed az égiektől, hogy aztán visszaadd! Éld az ég szerelmére, ne pocsékold!
Kedves utolsó válaszoló!
Köszönöm a válaszodat,illetve érdeklődésedet egy számodra felfoghatatlan dolog iránt.Sajnálom hogy azt gondolod ,hogy ez a szándék (papság) homlokegyenest szemben áll az értelemmel, magyarán ostoba emberek mennek papnak.Ez az állítás a legkevésbé sem igaz,tudnék mondani több óriási filozófust,teológust ,másfajta tudománnyal foglalkozó embert,aki amúgy pap volt.Hasonlóan botránkoztatott meg kissé az is ,hogy azt állítod ,hogy egy papnak nem lehet boldog az élete.Én elég jól ismerek néhány papot,van akivel napi szinten beszélek,és határozottan cáfolom hogy boldogtalanok,sőt csak úgy sugárzik belőlük az életöröm.A boldogság alapja isten szeretete kell hogy legyen,aztán jöhet minden más,ezzel szoros összefüggésben áll az is,hogy azt gondolod,hogy magányosak a papok,ezt is cáfolnám.Nem magányos az ,aki valóban találkozott istennel, mert az mindig tudja hogy Jézus vele van,szereti őt.Lehet egyedül egy pap,főleg egy szerzetes pap,de sosem magányos.Azt is kiemelném,hogy egy papi élet valójában nem lemondás,hanem egy odaajándékozás istennek,azokat az élvezeteket amiket nem élhet meg a pap.Ezeknek az ismereteknek hiányában,amiket itt most én mondtam neked, megértem,hogy csodálkozol hogy valaki pap akar lenni,le merném fogadni hogy 1 et se ismersz személyesen. Viszont valójában tudom hogy nem kerültél közelebb ahhoz amit próbálok átadni,ugyanis ez csak akkor lehetséges,amennyiben te magad akarod látni ennek az egésznek az értelmét,az viszont csak rajtad múlik.
Kedves Kérdező Testvérem!
Tudom, kicsit későn találtam ide, de visszaolvasva kíváncsi vagyok, hogy mi lett veled?
Én mindenképpen azt tanácsoltam volna, hogy válaszd az egyházat. Menj el a szemináriumba, ha Isten is jónak látja kispap leszel -ez is egy iránymutatás, hogy igen vagy nem- láss bele közelről a papnövendékek életébe, beszélgess sokat az atyákkal, tanulj, ismerd meg, hogy mi is áll előtted, és ami a legfontosabb, hogy imádkozz. Hidd el, ha Isten nem akarja, hogy pap legyél akkor úgysem leszel. Ez -mint tudod- legfőképp a Jóistenen múlik, de add meg neki az esélyt, hogy megismerhesd akaratát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!