Megszakadt a terápiám a pszichológussal. Elveszett a bizalom. Nagyon megvisel. Mit tegyek?

#4 A terápia kezdetén sokat jegyzeteltem. Ezt mondtam neki és ő akkor kérte, hogy küldjem el. Nem volt szándékomban ezzel terhelni, de nagyon jól esett a kíváncsisága egyébként. Éreztem a segíteni akarást. Ezenkívül írta azt is, hogy nyugodtan írjak neki. Aztán a 10. alkalom után nem küldött egy terápiás anyagot, amit ígért. Ekkor ez nagyon rosszul érintett. Írtam is neki erről. Akkor nagyon rendes volt és ez nagyon jól esett. Azt irta,hogy ezentúl igyekezni fog időben küldeni az anyagokat. Még ugyanazon a héten ismét nem küldött valamit amit ígért. Ez már nagyon rosszul esett, mert előtte 4 nappal nem ezt beszéltük meg. Ráadásul mindkét anyagnál volt valami gond. Pl. az első esetben egy relaxációs anyagban volt egy megszakítás, amikor olyan hang hallatszott, mintha üzenetet írna közben és a válasz hatására visszafojtana egy nevetést. Amikor szóvá tettem, hogy ezek a dolgok nagyon rosszul esnek és olyan, mintha traumakötésben lennék. Akkor részben felülírta az üzenetekre vonatkozó, általa lefektetett kereteket. Amivel egyébként nem lett volna gáz, csak az időzítés nem volt megfelelő, mert így büntetésként hatott, pedig állítása szerint nem annak szánta. A felvezetésénél mégis így állította be. Ebben a beszélgetésben mondott még olyat, ami bántott. Többek között azt, hogy nem vagyunk egyenrangúak. Mindez kb. 10 nap leforgása alatt történt. Azután, hogy nagyon sokmindent megosztottam vele. Aztán jött ez a gázláng érzés, amikor azt mondta, hogy ő nem mondott olyat, hogy nem vagyunk egyenrangúak. Még pár dolog volt amit szintén tagadott, de én tisztán emlékeztem rájuk. Aztán később mégis elmondta, hogy miért mondta, illetve, hogyan értette.

Nem kell üzenetben negédesnek lennie, de a legutóbbi ilyen "tüskénél" az történt, hogy írtam neki ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Nagyon magam alatt voltam és ezt leírtam. Erre annyi volt a válasza, hogy nagyon sajnálja, hogy pont most, de a következő alkalom elmarad. Szóval igazából figyelmen kívül hagyta azt amit írtam. Nem azt volt a baj, hogy nem találkoztunk, hanem az, hogy válaszra sem méltatott.

Az érzés amit ez kiváltott belőlem és a terápiás ülések alatti viselkedése, közötti hatalmas különbség volt az ami nagyon furcsán érintett.

Megindokolta azt is, hogy miért volt "elutasító", de ő játszmaként látta a dolgot én pedig a helyzetet akartam tisztázni. Így mivel ő rövidre zárta egy skatulyával, én egyedül maradtam benne.

Valószínűleg nem jól reagáltam ezekre, de azthiszem, hogy a reakcióim a korábbi sérülések miatt is erősödhettek fel. A viselkedése, a kontrasztok és még néhány dolog nagyon emlékeztetett a nárcisztikus exemre. (Ezeket írom a kérdés alatt is)

Az agyam már folyamatosan ezen pörgött. Pontosan úgy, mint abban a nárcisztikus kapcsolatban. Ezért igen, én mondtam, hogy legyen vége. Ami nem biztos, hogy jó döntés volt és nagyon hiányzik és hiányoznak kezdeti beszélgetések, de hiperérzékeny lettem. Most kezdek megnyugodni talán.

Egyébként semmi rosszat nem szeretnék mondani róla. Nagyon megszerettem. Azthiszem ott csúszott el a dolog, hogy játszmának vett valamit, ami szerintem nem az volt. Mondta, hogy sajnálja és visszaépítjük a kapcsolatot, de nem éreztem.

Nem állítom, hogy velem nincs baj. Lehet, hogy régebbi traumára utaló volt a reakcióm és a megszakítás, de kezdtem szétesni. Azt éreztem, hogy semmi olyan dolog nem fog történni, ami ténylegesen kiránt ebből a felfokozott lelki állapotból. Ami már aludni sem hagyott.

Mindenesetre nem hagytam volna ott, ha érzek valami olyan dolgot, amivel valóban látom a törekvést a helyzet rendbehozatalára. Valami gesztusra vártam. De igazából az terápiás időm, ment erre. Mondta, ez idő alatt, hogy sajnálja, de szerintem senkinek sem lenne elég az, ha egy bizalmi kapcsolatban, ilyen lelki állapotban valaki hetekig váratná és 50 perc után lelépne. Tudom, hogy munkaidő.., de szerintem ez egy kivételes, egyszeri helyzet volt. A gesztus egyébként lehetett volna egy tisztázó levél vagy egy külön erre szánt óra, ami nem az én terápiás időmben zajlik. Szóval valami olyasmi, amivel látom a törekvést, hogy tényleg szeretné helyreállítani azt szövetséget, amit több mondatával is ígért.

Ez esetben még most is folytatnám a terápiát. Így viszont hülyének érezném magam, ha újra visszamennék, hiába húz vissza egy csomó minden.

Voltak még ezeken kívül apróságok, de nehéz így összefoglalni. Még a fejemben is zavaros. Az biztos, hogy határsértés történt és valószínűleg részemről is annak hatott a helyreállításra való túlzott törekvés, de nem ennek szántam és kifejezni sem tudtam jól. Ahogy talán ő sem. Ráadásul mivel nem is az én dolgom lett volna a helyreállítás, elég hülyén vette ki magát a dolog. Elnyomni viszont nem tudtam és nem is akartam magamban ezt a vágyat. Talán az ő szemszögéből ez valami kétségbeesett, szánalmas kapálózásnak tűnt.

Annyira komplex az egész, hogy nehezen tudom egyben látni. Ráadásul szerintem talán bizonyos sémák is beindultak bennem.

Szerintem én próbáltam mindent megtenni, hogy helyreálljon a dolog, mert engem kínzott ez az egész, de neki lehet, hogy már unalmassá vált a téma. Mivel engem érintettek ezek a dolgok, nekem fájt és olyan volt, mintha ő már elutasítóvá válna. Viszont közben biztosan én is sértettem, mert van bennem egy olyan, talán védekezési reakció, ami miatt az ilyen sztorik végére nem leszek túl kedves. Valami tehetetlenség érzés, ami arra utal, hogy el kell engedni valami fontosat, amit nem szeretnék. Elengedni viszont nem tudtam a dolgot, mert úgy éreztem, hogy én mindent beletettem és nem én kezdeményeztem azt, hogy a kapcsolat ide jusson.

Van egy idézet ami idevág..

"Ha folyamatosan rágódsz

valakin, kikészült az

idegrendszered, ezzel kelsz és

ezzel fekszel, nem tudod

letenni, másra gondolni, és készenléti állapotba kerültél,akkor elképzelhetó, hogy

nárcisztikus bántalmazást

éltél át vagy valaki egy korábbi nárcisztikus bántalmazásra emlékeztet, és a tested erre reagál. Senki sem agyal ennyit ok nélkül és jókedvében."

/Dr. Ramani nyomán/

Ezt zajlott le bennem és nagyon hiányzik és nagyon szeretném helyrehozni, de ehhez a sajnálom szónál többre lett volna szükségem. Azt nemtudom, hogy mire (talán a fent említett gesztusok valamelyikére) vagy bármire, ami kiránt ebből, de úgy éreztem, hogy magamra hagyott ebben és én nem tudtam mit csináljak. Valahogy meg kellett szüntetnem a szenvedést. Biztos, hogy nem hagytam volna abba a terápiát, ha valami történik.

Bocs, hogy ilyen hosszú lett, de nem könnyű összerakni ezt.

Szóltam, hogy nem esett jól. Nem hiszem, hogy nekem kellett volna mindig kérnem, hogy legyen következetes. Egyszer szóltam az elején, hogy ezt ne csinálja, merr nincs jó hatással rám. A bemutatkozójában azt írta, hogy következetes. Úgy érzem, hogy ezeket nem kell külön kiemelni egy terápia során, ahol a bizalmas, biztonságos légkör kialakítása alapvető fontosságú.

Ezenkívül ez áll az etikai kódexben:

Feddhetetlenség: a pszichológus mindig őszinte, nem manipulál másokat, becsületes és pontos. Ígéreteit mindig betartja, nem vállal olyan kötelezettséget, amelynek nem tud eleget tenni.

Úgy érzem, hogy neked fontos, hogy én legyek a rossz ebben a dologban. Szerintem nem kértem olyan dolgot, amit igazából kérnem sem kellett volna. Ennek ellenére kétszer is kértem.

Lehet, hogy szerinted túldramatizálom. Lehet, hogy igazad is van. Viszont nekem fontos az, ha valaki ígér valamit. Szerintem természetes dolog, hogyha valaki többször nem tartja be a szavát, akkor kételkedni kezdünk benne. Tulajdonképpen ez igy egy szolgáltatás. Ahogy bármelyik másiknál, itt is vannak alapvető elvárások, amiket nem kell külön kérni, minden egyes alkalommal.

Érdekes, hogy ennyire jól ismered a pszichológust és tudod, hogy mivel mit akart kifejezni.

Mindenesetre jóval több dolog történt annál, hogy nem küldött el valamit. Nem pszichológiai szakszavakat magyarázok bele, hanem azt amit éreztem. Kívánom neked, hogy megismerd ezeknek a jelentését. Nem azért, hogy fájjon, hanem azért, hogy megértsd mi van mögöttük. Ha így alakul, akkor viselkedj majd felnőttként ;)