Nem merek megnyílni senkinek. Ez miért lehet?

Egy ideje már érzem magamon, hogy én mindenkit meghallgatok, ha tudok akkor segítek is neki, de én soha nem beszélek úgy komolyabban senkivel.

Eddig nem volt olyan, hogy valaki kibeszélt volna. Úgyhogy nem tudom, hogy mi miatt lehet.

Illetve mostanában sokszor vagyok "egyedül" az osztályban, hogy például magamtól nem megyek oda senkihez inkább olvasok egyedül a padomnál vagy zenét hallgatok.

Az osztályomban amúgy sem értem el, hogy én legyek a "nagymenő" (bár nem is volt célom, hogy az legyek) és ezért a többiek sokszor úgy vannak vele, hogy "most nem figyelek oda rá, úgyis tudom, hogy nem fog beköpni a tanárnak". Amúgy ezt soha nem mondták ki, de én így gondolom. Úgyhogy valószínűleg ez is közrejátszhat.

Pszichológushoz is járok, de neki sem számolok be mindenről, főleg nem az érzéseimről. Leginkább azért mert ott van a kezében a toll, a papír és mindenről maradandó "bizonyíték" marad.

Illetve, hogyha az osztályomba valaki azt mondja, hogy ez nekem most nagyon rosszul esett, az számomra tök oké.

Viszont én amikor ilyet mondok akkor ilyen "egoistának" érzem magam.

És arról sem szoktam beszélni, hogyha valami bajom van, például mostmár napok óta szédelgek egy kicsit, meg egy kicsit a fejem is fáj, de senkinek nem szóltam róla, csak egyszer-egyszer megemlítettem. (ezt is ilyen egoista dolognak tartom, de csak magamtól)