Miért nem tudok megnyílni senkinek?
Srácokkal egyszerűen nem megy a haverkodás. Valamiért soha egy férfitársammal sem sikerült túljutnom a felszínes hülyéskedésen. Idegennek/furcsának tűnik számomra az, ha egy fiúval kell személyes témákról beszélgetnem.
Lányokkal viszont sokkal szívesebben barátkoznék, de velük sem megy. Ha elkezdek egy csajjal dumálni akkor rögtön az jut eszembe, hogy tuti 1000 másik sráccal beszélget, akik jobbak nálam, biztos csak megjátssza, hogy érdeklem. Abban az esetben is ezen rágódom, ha tényleg csak barátkozni akarok az illetővel.
Amint megpróbálnék bárkinek valami személyes érzésemről beszélni dührohamot kapok. Nem tudom elfogadni és felfogni, hogy valakit tényleg és őszintén érdekel az, hogy mi van velem. Ha valaki mégis ezt állítja, akkor addig sértegetem/mellőzöm, amíg megváltozik a véleménye és akkor van egy kis sikerélményem, mert igazam volt: tényleg nem kedvel/érdeklem.
Egyszerűen nem vagyok képes megnyílni, ami nem lenne baj, de túlzás nélkül a halálba visz az, hogy képtelen vagyok mondani bármit is.
Mit csináljak?
17/F
Azt hiszem nem vagy ezzel egyedül :)
Inkább régen, főleg a Te korodban, meg utána jó pár évig én is ilyen voltam.
Ha nem felületes dolgokról akarsz beszélgetni, hanem mélyebb dolgokról, személyes érzésekről, akkor azt kell mondanom, hogy 80%-ban jobban jársz ha lányokkal beszéled meg. A fiúk nagyja módszeresen le van nevelve az érzelmességről, attól függetlenül, hogy a férfi és a női nem is képes az érzelmekre és szükségük is van rá, nevetséges ahogy ezt meghazudtolni próbálják, az eredmény pedig siralmas.
Valószínűleg olyan vagy akinek nem csak ezekre a felületes témákra van igénye. Kezeld ezt óvatosan, a korodbeli srácok nem éppen a legbarátságosabbak a témával kapcsolatosan. Lányokkal jobban jársz, nagy általánosságban az ő érzelmi intelligenciájuk fejlettebb mint a fiúké (megint kihangsúlyozom, hogy ez a társadalomnak, illetve a társadalmat formálóknak tudható be, nem az egyének hibáinak) így jobban lehet velük ezekről beszélni. 16-18 éves koromban figyeltem meg én is, hogy fiú létemre több lány barátom van, mint fiú. És évekig nem értettem, illetve nem voltam benne biztos, hogy miért.
Tőlük kaptam empátiát. És ők voltak nyitottak az én empátiámra.
Vannak olyan srácok is, mint Te, hasonló gondokkal is talán, mint Te, csak őket nehezebb fellelni. Fiúnál is lánynál is óvatosan érdemes elkezdeni ezen a területen a puhatolózást, ahogy mondtam nem mindenki tudja normálisan kezelni és szar ha azért röhögnek ki, mert felvállalod, hogy vannak érzelmeid.
Amit érdemes lenne csinálnod, hogy valódi barátokat keresel. Akár a jelenlegiek között akár újakat is kereshetsz, a lényeg, hogy alkalmasak legyenek ezeknek a mély témáknak a megértésére, átbeszélésére, kölcsönösen. Én a mostanra eljutottam odáig, hogy nagyjából megoszlik a nemek aránya a baráti körömben, és gyakorlatilag csak azon múlik, hogy akarok-e valakitől barátságot, hogy milyen a személyisége.
Az pedig csak pozitív mellékhatás, hogyha sok fiú-lány barátságban van részed, hogy meglátod a dolgok "másik oldalát" is, sőt talán még barátnőt is szerezhetsz mikor egy barátkozásért indult a dolog (azért a friend zone-al óvatosan).
24/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!