Most én vagyok a probléma?

Én 18 éves vagyok, aki nagyon durván karrierista, és konkrétan csak a céljaira/saját magára tud figyelni. Na viszont ott kezdődnek a problémák, hogy nekem van egy barátnőm, akiből már nagyon elegem van, mert nem akarok vele annyi időt tölteni, mint ő velem. Számomra a vele töltött idők úgy érződnek mintha elvesztegetném az időmet… (nem akarok filmet nézni, otthon lenni és semmit se csinálni, viszont mindig valami program még fárasztóbb lenne)Tényleg nagyon szeretem stb, de én jelenleg magamra szeretnék fókuszálni, elérni a céljaimat. Sajnos a barátnőmmel pont emiatt rengeteget veszekedünk, és rájöttem, hogy mennyire érzelemcentrikus, amitől én konkrétan a falra mászok. Nekem elég rossz a kapcsolatom édesanyámmal, és nagyon hasonlít rá, és ezért is kicsit kezd elegem lenni a barátnőmből. De egyébként nem csak belőle, az összes érzelemcentrikus emberből. Én mindig próbáltam reálisan látni(lehet egoból), de ezeket az embereket én konkrétan életképtelennek látom, akik nem tudnak logikai alapon dönteni. Félre ne értsetek, van szociális életem, sok barátom van, akikkel nagyon szeretek időt tölteni, de velük tudok beszélgetni, ezért nem érzem elpazarolt időnek a velük töltött időt. Mit kéne tegyek?