Hogyan tudnék ebben fejlődni? Miért kötődöm ennyire?

Sziasztok!

20 éves vagyok (pár hét múlva 21), NEM volt még kapcsolatom. Mármint, volt 1 valami, de sosem hivatkozok rá kapcsolatként, mert kemény 2 hétig tartott. Röviden: 4 hónap ismerkedés után a lány teljesen megváltozott.

Nem azt mondom, hogy szükségem van valakire, mert egyedül is teljesen elvagyok, de na..

Nyitott és nagyon közvetlen vagyok. Intelligensnek tartom magam, úgy gondolom, hogy nagyon jól kommunikálok, magabiztos vagyok. Elvagyok magamnak, nem járok bulizni, nem járok sehová (konditermen kívül. :D), olvasok, visszajelzések alapján jól nézek ki, jól kommunikálok, heti szinten 4-5 alkalommal edzek és elég komolyan veszem, versenyezni is szeretnék majd később. A humorom is rendben van, adok magamra, igényes vagyok, kiegészítő, parfüm. Nem, nem azt mondom, hogy tökéletes vagyok (szimplán csak tisztában vagyok a képességeimmel), de nagyon sok idősebb nő feltette nekem azt a kérdést már, hogy "Neked hogyhogy nincs barátnőd?"

Szerintem (bár lehet hülye teória), de az legnagyobb baj velem, hogy túlzottan "jó" vagyok, nagyon tudok szeretni, ez a tipik régimódi felfogás. Virág, gesztusok, odafigyelés. Ezt pedig nagyon sokan nem értékelik, megijednek ettől, unalmasnak tarthatnak.

1 valamit megfigyeltem magamban: Nagyon hamar bele élem magam dolgokba, túl sok reményt fűzök mindenhez.

Pl.: előző eset, nem történt régen: Közel másfél hónapig beszélgettem egy lánnyal, aki nem volt hajlandó találkozni. Pár napja derült ki, hogy azért, mert bizonytalan egy kapcsolatban. Másfél hónapig húzta az agyam, hülyének nézett, már nem beszélünk. Ez történt 2 napja, és konkrétan annyira szarul érintett, mintha együtt voltunk volna és szakított volna velem, pedig még csak találkozni sem találkoztunk.

Pedig nem volt egy extra lány, érdeklődött, habár a kommunikációja nem volt a legjobb, flörtölt, jól nézett ki, teljesen átlagos lány.

Ezt a problémát szeretném kiküszöbölni, hogy ne éljem bele magam dolgokba, mert magas lóról lehet nagyot esni.. Más ott hagyta volna 3 nap beszélgetés után, ha nem hajlandó találkozni, én meg hülyének nézettem magam majdnem másfél hónapig, mégis úgy viselkedek, mint akivel szakítottak.. Konkrétan magamon nevetek, hogy lehetek ilyen pancser.

Szerintem a tapasztalatlanságom a hiba okozója, de kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is.