Normális hogy 19 évesen vén öregnek érzem magam?

11es, a **racionális siker** felet az olyan sikerélményeket nevezem amikért ésszel vagy munkával kell megdolgoznom pl. jó eredmények iskolában, jó fizetésért való megdolgozás, verseny nyereménye stb.

Ami azt jelenti eddig mindent megtapasztaltam már az életemben, sőt nem akarok dicsekedni hanem csak elmondanám hogy voltam már olyan helyeken is ahol azt mondják az emberek nagy része sosem jut el, mások szerint nagyon tehetséges vagyok a hobbimban aminek köszönhetően megfelelő eredményeket is értem el, viszont ami a magán életemet jelenti az egy katasztrófa, 0 barát, 0 normális családtag vagy rokon, 0 emberi kapcsolat, nagyon kevés életkedv, szociális fóbia, figyelemzavar, túlérzékenység, emberektől való undor sajnos... és még sorolhatnám jah és persze a fő hogy 0 ömbizalom.

Sokszor még egy hajléktalanban is több életkedv, életenergia és pozitóiv kisugárzás van mint bennem.

ami azt jelenti ugy érzem semmi életem nem volt még úgy látom semmit sem érek a jó **racionális** eredményeimmel amire nem is hogy büsszke vagyok csak azt emliteném hogy semmi pozitivumot, önbizalmat nem ad.

és a kapuzárási pánikom is magason van mivel már 19 éves vagyok és eggyátalán nem éltem, nem szórakoztam, nem volt párom sőt még egy lány kezét sem fogtam meg, persze nem erősködöm és nem tapadok rá senkire, csak már fáj és hiányzik hogy nem volt még senkim.

nekem amugy nem az fáj hogy most lettem **felnőtt** hanem az hogy nem volt semmilyen gyerekkorom sem fiatalkorom és olyan **érzelmi** élményem amire visszaemlékeznék.

Igy pedig nincs semmilyen vágyam sem motivációm **felnőni** ha mégcsak gyerek sem lehettem.