Normális hogy 19 évesen öregnek, kiégetnek és energiátlannak érzem magam?

A legrosszab hogy mivel évvesztes vagyok igy jövőre kéne érettségiznem, visszont ilyen mentális álapotban képtelen vagyok az olyan tantárgyakra bármit is tanulni ami nem érdekel, sőt undorodok tőlük, visszont a környezetem lesem sz@r sőt méginkább lehuz, ha valami sikerélményem van akkor 0 dicséretet vagy bármilyen tiszteletet sem kapok, visszont ha másoknak tesznek beszámolót akkor magukhoz húznak és azt mutassák hogy "feltekintenek rám"...

Nem én egy átlagos emberhez összehasonlitva kb olyan vagyok mint aki egy világháborún ment volna keresztül egyszerűen kiégtem beszürköltem, lelassultam, lebutultam és még folytathatnám..

"Ne add fel, suli után költözz el, ha ennyire lehúz a környezeted."

- nincs semmilyen motivációm változtatni, ez a 19 év bőven elég volt arra hogy kiégesse az egész személyiségem és totál életképtelenné váljak.

"Tanulni pedig jó, én várhatóan sosem fogom abba hagyni, valami csak érdekel téged is."

- Úgy kezdeném hogy van egy hobbim ami nemcsak a szakommal egyezik hanem viszonylag érdekel is, visszont más dolgot tanulni ilyen álapotban számomra egy lehetetlen dolognak számit, egyrész a motiváció hiányzik másrészt a memóriám és egyebek túl gyengék hozzá.

"Valószínűleg az is szerepet játszik, hogy rosszul táplálkozol (én akkor vagyok erőtlen és fáradékony)"

- lehetséges, de semmilyen motivációm és energiám nincs ezen változtani, ráadásul néhány ételtől szinte rosszul leszek nincs étvágyam.

"valamint hogy nem mész sehova, nem ismerkedsz új emberekkel, pedig a problémamegoldást is embereken keresztül tanulja sokazor az ember."

-erre csak annyit hogy undrodom az emeberktől, pláne az átlagosoktól(ezzel senkit sem akarnék megsérteni)ezek azok akik lenéznek, nemmegértőek, hátam mögött kibeszélnek és lekicsinyitenek, hülyét csinálnak belőlem és még sorolhatnám...

Menni meg azért nem megyek sehova, mivel nincs energiám, motivációm a szociális fóbiám mindent tönkre tesz és úgyis ebben az állapotban kötök ki folyton, úgyhogy mindegy.

"Szóval hajrá, ne csak a 4fal vegyen körül."

- inkább a 4 fal, mint a folytonos csalódás.

Itt nem a fájdalommal van a probléma, hanem hogy képtelen vagyok azt elfogadni és diszciplínát kialakítani magamnak.

Ebbe belértem a tanulást, étkezést, időbeosztást és stb.

Nincsen senkim sem akire támaszkodhatnék egy kicsit is, nálunk az a szokás hogy lehúzzák a másokat és nem fordítva sajnos...

Undordom hogy ebben a régióban ahol élek az emberek túl sok mindent engethetnek még maguknak, beleértve az iskolát ahol tanulok, egy jövőbeli munkahelyet ha sikerül, politikusok stb.

Ilyen álapotban nem vagyok képes viszont semmin sem változtani az energiahiányom miatt főleg.