Céltalanságot érzek, nem haladok egyről a kettőre. Mi a megoldás?

30 éves férfi vagyok. 18 évesen elköltöztem otthonról, először egyedül, majd párban, majd ismét egyedül laktam albérletben. 22 évesen költöztem a volt feleségemmel össze, az ő szüleihez. Sajnos nem sajnos, elváltunk, kb 6 hónapja költöztem ismét albérletbe. 12 éve van munkám, ugyanazon a helyen dolgozom, a fizetésem 450 ezer forint havonta. Ebből fizetek albérletet és rezsit, számlákat. Mindennel együtt a havi kiadásom étel nélkül 150.000 Ft. Erre jön az üzemanyag, élelmiszer, tisztalkodoszer és hasonlók így maradna nagyjából 100-150 ezer forintom. Maradna, de visszaszoktam a cigire, így semmim sem marad. Azonban a 150.000 Ft is karcsú egy jobb életet kezdeni.

A problémám az, hogy egyszerűen azt érzem, hogy sosem lesz normális életem. Nem lesz házam, lakásom sosem. Nem lesz saját semmim. Zavar, hogy telnek az éveim és egyszerűen úgy érzem megrekedtem. A volt feleségemmel sokat utaztunk, volt is félre tett pénzünk, de még ketten sem tudtunk egy házra osszekaparni. Egyedül gyakorlatilag azt érzem, az egész életem egy mókuskerék. Pedig ez a fizetés, nem tűnik kevésnek átlagban. Egyébként agglomerációban élek. Nincs szakmám, a hely ahol dolgozom nem követeli meg. Hitelt nem akarok felvenni, főleg így egyedül. Sokszor azt számolom, hogy 10 év alatt is csak 7-8 milliom lesz, és akkor SEMMIRE ! nem költök, csak kaja és lakhatás..

Barátaim sincsenek, teljesen remete jellem vagyok. Akik barátaim voltak, mind a feleségem által ismertem. Ez is zavar, hogy mások meg jönnek mennek, nagy fiú csapatok, én pedig csak dolgozom, hogy legyek...