Túl kedves és önbizalom hiányos ember lennék?

Sziasztok! Napokba nyertem egy országos versenyt,de nem érzem úgy hogy én megérdemlem,többi versenyzőt sajnálom,hogy nem nyertek.Sok dicséretet kaptam,de nem tudom elhinni,és nem tudom felfogni,hogy ez mind nekem szól.

Mindig csak másokra gondolok,és nem magamra,őnző akarok lenni,kihasználnak a kedvességem miatt,még a rosszakarómmal is kedves vagyok.Szeretnék büntudat nélkül kis patkány lenni,aki önző ,és nem foglalkozik senki mással.

Antiszociálisnak érzem magam,mert nem igazán kedvelem az embereket,amikor csak rám figyelnek a közösségben,úgy érzem,hogy egyszerűen pár mondatnál túl sok vagyok,és elvonom a figyelmüket.Amikor haza jövök a suliból,elkap a szomorúság.Emellet amikor a közösségben vsgyok,akaratom ellenére jön a reflex,hogy mosolyogjak,bántanak verbálisan,de egy köszivel vagy egy mosolygással visszonzok.

Túl jó ember vagyok szerintem,nem igazán kapok bíztatást és vagy,hogy szeretlek vagy ilyesmi.Úgyhiszem,hogy szeretet hiányos is vagyok,persze édesanyám nap mint nap meg tesz apróságokat,hogy suli elött vesz nekem rágót,és ilyen kis dolgoknak nagyok örülök,mert gondol rám.Nem tudom,hogy ez hogyan is működik,de ha ezellen tudtok segíteni?,nagyon megköszönném.