Miért van az hogy némely embernek többet kell szenvedni mint másoknak?

Kicsit sok mindent tettél egy mondatba.

De hol itt a szenvedés?

Pl a tanulásnál rengeteg dolog létezik, ami meghatározza az egyént és képességeit vagy akár annak kibontakoztatását.

Mindenki agya különböző módon dolgoz fel információakt.

Emellett mindenki másra és más módon fogékonyabb.

Pl én szakrajz, ábrázológeometria stb esetében nekem elég volt egyszer odafigyelnem a szerkesztés menetére. Tanár mutatta órán lépésről lépésre, közben csináltam és szinte elsőre berögzült.

Míg társaim "mi van?", "tanár úr, nem értem" stb.

Azért, mert láttam és társult mellé a gyakorlat, ergo kinesztézis útján is rögzítette az agyam +kép formájában.

Adott motoros képességeim hamaza fejlettebb, így több szerkesztésben és művészeti ágakban képes vagyok produktumot felmutatni.

Viszont azon tantárgyak, amelyek nem ilyen módon tanulhatóak számomra pokol volt.

Matek off, nem megy.

Tömör szövegből való tanulás fojtogató volt.

De pl írni imádok. Egyik irományomnál már meghaladtam a 800+ oldalt.

Ez van. Mindenki másra fogékony más módon. Fel kell fedezni ezeket, tényeket elfogadni, amiben pedig lehet fejleszteni. Nos miért is ne?

Pl tömör írott dolgokat úgy tanulok (kell a tudás bővítése szakmámban is, lépést tartani stb.), hogy felolvastatom olvasó programmal.

Ha gyakorlattal lehet társítani, akkor közben csinálom, amit hallok.

Ha más, akkor közben rajzolok vagy csak hátra dőlök és koncentrálva hallgatom az adott dolgot levetítve, elképzelve a fejemben.

Régen nem volt erre lehetőségem, ezért mások olvasták nekem.

Napjainkban pedig több mód is van erre az elektronikai eszközök segítségével és más idejét se lopom, mint anno szüleimét.

Megjegyzem: a befogadó képességek több formában vannak jelen, és más szintű is lehet ezen képességek.

A kérdés az, ki veszi észre, fedezi fel ezeket és képes-e a maga előnyös oldalát felszínre hozni.

Mindemellett a lelki állapot se mindegy.

Pl önostorozás nem vezet sehova.

Akkor ugye a környezet.

Jómagam pl szenzoros érzékeny vagyok. Nem tudok zajban, nyüzsgésben teljesíteni. S ez igaz mai napig.

Ha dolgozom a műhelyben vagy csak a gépen a zajvédő a fülemen van, hogy még az utcazaj, szomszéd stb se zavarjon.

Gondoltam leírom magam példáját, hogy ezeken keresztül lásd, mennyire mások vagyunk mi emberek.

Sok tanulási mód és módszer van. Nem mindenkinek megfelelő az elavult iskolai rendszer sablonja.

[link]

Érdemes a motoros képességekről is picit tanulni.

Érdekesek és adott esetekben sokat segítenek.

Ne csüggedj, helyette fedezd fel mik előnyösebbek számodra és hogyan fejleszthetőek.

Kedves 3-as! Szomorú ezt olvasni, ám ne feledd: te tested, te elméd, te tetteid határozzák meg javarészt, hogy jobb lesz vagy stagnálsz.

Van még időd, hát merj lépni.

Sok sikert és fel a fejjel!