Nem érzem jól magam otthon,mit tegyek?

Családom 200 km-re lakik tőlem az országban, én Budapest közelében.

6 éve költöztem ide, gyakorlatilag örömmel, boldogan, új parkapcsolattal. Az elmúlt egy évben talán, de ezekben a hónapokban már biztosan nem érzem otthon magam, nem érzem magaménak azt, amit csinálok. A ház teljes átalakításon esik át 5 éve tart, erre ráment a kapcsolatom is. A szomszédok nem jó fejek. Az utca zajos. Ez az idekoltozesunkkor nem így volt. Már nem a pozitívumokat látom, hanem azt, hogy mennyi negatív van, amit már nem biztos hogy elbirok. Furcsa, mert 2015-ben szintén volt egy elég fos évem, akkor az év végén jöttem rá, hogy honvagyam van. Akkor Budapestről költöztem vissza haza, mindenem otthagyva. Nem akarom megint ezt eljátszani, mert nem akarok kidobni az ablakon 6-7 évet, megint elpatazoltam ennyi időt?

Mentális újraépítésen vagyok jelenleg, mert a munkahelyen is teljesen kiszipolyozott. A munkahelyemen felmondtam, de még két hét van vissza és nehezen mennek a napok.

Ami nagyon zavar a zaj, hogy nem találom a helyem, hogy nem találom meg a dologban a szépet. Hiányzik a család, de régen miért nem hiányzott ennyire? Valami megváltozott. Ráment az életem arra, hogy a hazfelujitas, szomszéd, idegeskedés, stressz, munka. Keveset pihenek, nem megyünk itthonról el sehova, meg sétálni se. Ha szeretném önmagam, akkor talán ezt az időszakot atveszelnem , amíg talán elköltözünk. De nem szeretem magam, mert megijesztenek azok a pszichoszomatikus tünetek amik rajtam kijönnek. Már annyi dokinál voltam...sportolok, vitamint szedek, elkezdtem járni kineziologushoz, önismereti könyveket olvasgatok. Félek, hogy az egészségem megy rá.

Úgy érzem nincs támogató közegem itt, nincsenek barátaim. Ami szintén régen nem volt gond, de úgy érzem a párkapcsolatom is megrendült. Párom elfáradt, idegileg és fizikailag is, mert maga csinál mindent a ház körül. Már nem úgy tekint rám, ahogy régen, mivel bedepiztem, úgy

látom, már nem a párjának tekint. Mindketten fiatalok vagyunk. Nehezen veszem magam rá dolgokra.

Nyilván elmehetnék egyedül sétálni, stb, de úgy vagyok vele, hogy akkor miért van párom?

Meddig várjak a változásig? Legyek még türelmes a hazfelujitas végéig? Mindig ígéri hogy elköltözünk, de össze vissza beszél néha.

Hogyan tudnám kialakítani a jelenlegi életem úgy, hogy legalább fele annyira szeressem mint régen?