Kiégtem,belefásultam most hogyan tovább?

Hobbi kell és eddig is kellett vna, pont azért, hogy ne juss el idáig, hogy ezt érezd.

Férjed, párod nincs?Most örülnöd kellene, hogy újra többet lehettek kettesben,gyerek nélkül programok stb.Ha nem így van, akkor a kapcsolatoddal is tenni kell valamit.

Nagyon jó, hogy ezt felismered, mert tudsz dolgozni rajt és majd nem egy gyerekeire tapadó anyós leszel.

"Kamaszok a gyerekeim,már nem igényelnek mint amikor kisebbek voltak."

Igényelnek, csak önállósodnak. Ha elköltöznek 20 évesen, akkor meg öngyilkos leszel? A természet része a szülőkről való leválási időszak. Van ahol hamarabb, van ahol később történik. Ez a baj azokkal a nőkkel, akik nem nők voltak hosszú évekig, évtizedekig, hanem csak anyák.

Munka, szülők, kiskert, hobbik, férj, barátok? Kezdj el visszatérni a saját életedbe, mert a gyerekeid nem maradnak örökre melletted.

😂

Nem akarsz cserélni egy kicsit?

Amikre az elmúlt években nem volt időm:

Elolvasni az összes könyvet, amit megvettem.

Megtanulni rendesen kötni és horgolni.

Megnézni (a férjemmel) egy csomó sorozatot. Még a Trónok harcát is csak most kezdtük el! 🙈

Esténként sétálni, és/vagy tengely tornázni egy kicsit.

Uszodába vagy strandra menni _kettesben_ a férjemmel.

Bemenni az Ikeába, meg az Obiba, és rendesen körbenézni. Illetve azt megnézni, ami engem (is) érdekel.

Átrendezni a nappalit és a konyhát, utóbbit rendszerezni egy kicsit jobban, hogy áttekinthető legyen.

Szerintem ülj le, és írj te is egy listát arról, amire az elmúlt években nem volt időd, lemondtál róla a gyerekek miatt, nem jutott rá pénz, stb.

Élvezd, hogy a férjeddel újra csinálhattok spontán programot. Például délután elindultok moziba, és nem kell előtte bébiszittert szervezni. Vagy nappal is tudtok kicsit összebújni, amíg a gyerekek haveroznak. 🙈 De akár egy spontán hétvége is belefér, ha elég nagyok, hogy két napra egyedül maradjanak a kamaszok.

Amúgy őket is ideje felkészíteni az önálló életre. Tanuljanak meg főzni, sütni, gombot felvarrni, polcot szerelni, csekket kifizetni és kitölteni, ügyeket intézni. Az iskolában pont a fontos dolgokat nem tanítják.

Szerintem itt inkább nem az unalom elűzése, hanem az energiaforrás lesz megtalálása a lényeg. A gyerek olyan, mint egy kis lámpa, és totál zsarnok is egyben: éjjel-nappal foglalkoztat, de öröm foglalkozni. Mostantól is szüksége van rád a gyerekeidnek, csak nem olyan közvetlen, és egyértelmű a dolog, hogy egyből meglenne az az örömöd, ami a gyerekezésben jó. Tehát kell találnod valami okot, amiért felkelsz reggel. Ezt neked kell megtalálnod Csak akkor esik jól majd azért felkelni reggelente, ha szabadon találtad meg, és senki nem kényszerítette rád.

Addig is, amíg nincs ilyen új célod, szerintem olvass felemelő idézeteket, olvass/hallgass olyan felemelő könyveket, ami szinte világít, amitől a miért-ek mert-ek lesznek. Például ez a könyv valódi galvánelem: [link]

Hát én nem tudom, hogy más hogy van vele, de nekem a kamasz gyerekeim, fiú + lány sokkal több energiámba kerültek, mint amikor picik voltak.

A problémamegoldásuk éretlen, hangulatuk ingadozott, vitatkoztak, lázadtak, kérdőre és felelősségre vontak, egyre ijesztőbb baráti körökhöz csapódtak és mindebben a helyzetben úgy kellett őket megóvni (néha önmaguktól is), hogy ne vegyék észre és ne akadályozzam az útkerésüket, míg rálelnek önmagukra.

Hol egyik, hol a másik esett szerelmi bánatba, amiről tudni kellett nem faggatódzni, viszont amikor igényelte, akkor hajnalig beszélgetni vele erről, miközben zokogott és abszurd terveket szövögetett.

Én irigyellek Kérdező, hogy nálatok ilyen nyugalmasan, lassúvíz módjára zajlik a kamaszkor, hogy unalmassá válik az életed. Nem is értem!

Legyél velük a háttérben, figyelj rájuk, mert az fontos, amikor a legutálatosabbak akkor is érezzék a szeretetedet, de főleg hagyd őket eltávolodni, akkor fognak visszatérni!

Hát nem tudom, 41 vagyok, de már most tudom, hogy a jelenleg 65 éves nyugdíjkorhatárt elérve kapásból 10 dolgot fel tudnék sorolni, amibe azonnal belevágnék, de most meló és stabil párkapcsolat mellett nincs időm, erőm, energiám.

Pl. a teljesség igénye nélkül: utazó-vlog,blogolás, hobbi-újságírás, digitális grafika, stb. stb. stb.

Egy nőnek ilyen lehet a hobbi-főzés, amikor nem kényszerből főzöl, hanem mert rádjön, hogy akarsz, horgolás,kötés, varrás, wellness, egzotikus vagy sima tengerparti nyaralás, snowboard, wakeboard, bungee jumping, bármi - jó, az utóbbi pár dologhoz már azért anyagiak is kellenek, de ha tengerpartnál nem Karib-tengerre gondolsz, hanem beéred az Adriával is, meg nem teljes panzióra hanem kempingre gondolsz, akkor nem kell 7 számjegyű dolgokban gondolkodni.

Szóval fel a fejjel, és találd meg azt, ami motivál. Mert a motiváció a dolog alfája és omegája, ezen áll vagy bukik minden.

"😂

Nem akarsz cserélni egy kicsit?" - Dettó 😀. Mit nem adnék, ha a gyerekeim végre félnapokig-napokig békén hagynának, és azt csinálhatnék, amit akarok! Ezer dologgal el tudnék lenni. Az elmúlt éveket kiheverő döglés előkelő helyen szerepel a listán.

"Szerintem itt inkább nem az unalom elűzése, hanem az energiaforrás lesz megtalálása a lényeg. A gyerek olyan, mint egy kis lámpa" - meg a tököm. Nem kell külső kis lámpa. Vagyis nem ilyen mindent elvakító reflektor, amire ráfüggsz, mint egy molylepke. Pont hogy egészségtelen: íme, hogy jártál, mikor kikapcsolták. Legyen ezer csillagod, kívül és belül is, magadban. Magaddal is tudj törődni, magadnak is tudj örülni. A gyerek előtt is élvezted az életedet, nem? Na ugye. Most megint lehet. Jó az.

Ezt teszi a gyerek, igen. Amikor megszületik, megfoszt önmagadtól, aztán mire felnő, elfelejted, milyen volt az élet előtte - elég szomorú, teszem hozzá :(

Keress új hobbit, vagy csináld azt, amit gyerek előtt szívesen csináltál.