Éreztetek már úgy, mintha nem tartoznátok ebbe a világba?

Én is így vagyok vele. Szoktam is mondani: unom ezt a világot. Nincs másik?!

Ahogy az Ossian mondaná: "a törvényen kívüli én vagyok!"

Egész életemben ezzel szenvedek, mert nem tudok átlagosan gondolkodni, unom a munkatársaimat, mert ők átlagos emberek és az átlagos dolgok nem érdekelnek, hogy mindig azt hallgassam. Oké, főzni kell meg ilyesmi, de szerintem ne az legyen az élet értelme (egy nőnek), hogy hazamegy főz, mos, takarít és ennyi. Én is magam csinálom e dolgokat, mert egyedül élek albérletben, gyári meló mellett és anyagi segítségem nincs. Embergyűlölő vagyok, lány létemre utálom a nőket. Ez nem normális dolog, de ez van. Ha leszólnak a dolgaimért, nem tudok, mit csinálni, ha megvernének se változna a felfogásom. Egy embert előbb megölnék, mint egy macskát.

Gyerekkoromban sokat csúfoltak egy problémám miatt, azért lettem ilyen.

24/L

Figyelj, én csak egyvalamit mondok Neked:

a korlátok nem csak arra valók, hogy beszorítsanak maguk közé. Bele is kapaszkodhatsz, és segítheted magad :) Ez a világ most éppen az, ahová a feladatunk beilleszkedni. Ha nem tetszik így, alkosd magad köré azt, ahogy tetszik. Mindig abban kell megtalálni magad, ami rendelkezésre áll.

Nem attól lehetsz boldog, ha mindig azt csinálod, amit szeretsz - hanem ha mindig azt szereted, amit teszel :)

Sokan vagyunk úgy ezzel a dologgal, hogy legszívesebben lázadnánk vagy itt hagynánk a francba az egészet (ismerős az érzés), de nem a világot kell megváltoztatnod - a világodat változtasd. ne az embereket, hanem a hozzáállásodat. :)

Szép napot! :)