Hogyan engedjem el ezt a folyamatos megfelelési kényszert?

Ez valamiért kialakulhatott benned. Több énidőt iktass be és elmélkedj a múlton, jelenen több szálon, sok aspektusból nézve és tárd fel.

Az ember nagyon összetett, csak általában leegyszerűsítünk dolgokat, az agy is szelektál maga módján.

Idegen nem fogja neked megmondani mi/mik lehetnek a problémáid gyökerei, hiszen nem is ismerünk.

Gondolj bele, ha te a saját bőrödben megannyi emlékkel, infóval se tudsz mit kezdeni, mi így vakon miben tudnánk segíteni?

Szívesen segít az ember, de ez a feltárás összetettebb.

Több órás, napos beszélgetést igénylő feladat.

Valamiért blokk van benned, ami a múltban alakult ki.

Szüleid vagy mások leszóltak? Pl ne legyél bunkó, viselkedj stb. Esetleg következmények pl mondtál valamit és pofon?

Mennyire hallgattak meg mások? Volt-e, akivel tudtál őszinte nyers beszélgetéseket lejátszani minden negatív visszajelzés, reakció nélkül?

Ennyire voltál sakkban tartva, korlátok közé szorítva?

Valaki/k mennyire figyelte a léptedi, tetteid?

Stb.

Hasonló szálakat kell lefuttatnod, feltárnod, ha pedig találsz valamit, azon az úton tovább kell haladni.

A végkifejlett megtalált dolgokat pedig tudatosan rendezni magadban. Lezárni vagy elfogadni vagy átkonvertálni.

Lehetsz őszinte és nyers is, amennyiben fejleszted a kommunikációdat s megtanulod kezelni az embereket.

Pl sokan nem képesek alap tényeket is elfogadni önmagukkal kapcsolatban, azaz az önismeretük hézagos, nem fogadják el önmagukat valójában.

Pl bevágja a hisztit, ha finoman szólok négyszem közt: vegyél nagyobb alsóneműt, mert nem valami esztétikus.

Felháborodik és szívére veszi, hogy husibb...

Holott csak azért szóltam neki, mert vonzza a szemeket és gúnyt űznek belőle...

Meg hasonlók. Fura, ha nekem szól valaki vagy véleményez és igaza van, elfogadom.

Pl matek a gyengém, legegyszerűbb dolgokhoz is előveszem a számológépet. Ha kinevet valaki, elismerem ez van, de a hiba elkerülése érdekében inkább pötyögök a gépen, mintsem gondot okozzak.

Meg kismillió más dolog van, amiben jó vagyok. Nem egó, csak tudom mik mennek, mik nem, mik az erősségeim, gyengeségeim.

Szóval, ha valaki lehülyéz matek miatt, csak kiegészítem: igen hülye vagyok a matekhoz.

De nézd, mit alkottam tegnap. S nézi leesett állal a telefonomon a képet.

Értelmes és egész emberekkel viszont teljesen más a kommunikáció. Nincs felszines illem, őszinte, de nem vulgáris. Abban pedig semmi gond nincsen, ha elmondod a nézetedet, ütközteted netán mással, érvelni tudtok s meg is hallgatjátok egymást. Végül elgondolkodtok és zárjátok elfogadással vagy külön véleménnyel, de azt tiszteletben tartja mindkét fél.

Nálam pl ilyen a vallás téma, vannak, akikkel eljátszunk adott szálakon, valakikkel pedig tabu, mert pl egy lyukból kitekintő hívő és az a szent, amit ő mond.

Elfogadom nézetét, hiszen ő úgy éli meg ahogy akarja, rám nincs hatással, annyi, hogy nem vele fogok elméleti kérdésekkel játszadozni, hanem mással, aki nyitottabb. Meri megkérdőjelezni még a saját vallását is.

Találj legalább 1-2 embert, akivel tudsz nyitott lenni. Az is sokat számít.

A túlzott illem nem oké, anno én is viseltem azt a maszkot. De el is dobtam, mert nem volt komfortos.

Inkább legyek "bunkó", mintsem hazug. S itt nem egy alpári vulgáris személyt kell elképzelni.

Pl egyszerűen nemet mondok dolgokra.

"jössz ballagásra?"

"bocsi, de nem."

Ha pedig jön a "miért?" kérdés, korrekten elmondom.

Unalmas, sokat kell állni, nagy a tömeg, sablon szokás, nincs kedvem jópofizni olyanokkal, akiket nem kedvelek, jobb nekik az őszinte szám nélkül, no és nincs kedvem tűző napon izzadni, mint a ló.

Sokan a kisebb bájolgást se tudják levetkőzni.

Pl vannak értelmes rokonjaim, akikkel megbeszéltük, hogy személyiségünk nem fér meg egymással, így nem jópofizunk, köszönünk, emberként normálisak vagyunk, tudjuk mi a véleménye a másikunknak rólunk, el van fogadva és nem csesztetjük egymást, ami csak felesleges nyűg lenne.

Átlag ember nem érti, az értelmes pedig tudja: megegyezés és béke. Önmagunknak és másoknak is.

Stb. Lehetne boncolni minden témát hónapokig.

Ha még olvasod:

Ez lehet azért alakult ki benned, mert túl sok, teljesíthetetlen elvárást támasztottak veled szemben gyerekkorodban lelkileg bántalmazó felnőttek és azt közvetítették feléd, ha nem tudod elvárásaikat teljesíteni akkor senki se fog szeretni vagy elfogadni.

Lehet hogy az ember ilyenkor alkot valamiféle teljesíthetetlen elképzeléseket támasztó ideált, aki figyeli őt... Esetleg ilyen bántalmazó embereket talál felnőttként is.