Miért érzem magam rosszul attól, ha nem válaszol az, akit szeretek?

"random ignorál"

Jómagam is spontán eltűnök, nem foglalkozok a külső ingerekkel, mert erre van szükségem. Van hogy elutazok egyedül vagy egy valakivel és sehogy nem lehet elérni. Pont ez a lényege a kikapcsolásnak.

Az emberekben van ok-okozat csak ismerni kell őket és több aspektusból rálátni a dolgokra.

Pl részemről kell nyugovó, embermentes órák, napok, de akár hetek, hónapok is és csak alkotok, magammal foglalkozok. Totális zajmentes idők. (szenzoros érzékenységem miatt is.)

Attól, hogy pl a fb elérhetőt jelez az nem azt jelenti, hogy van kedvem bárkihez.

Van hogy csoportban olvasok vissza információt pl anyaghasználattal kapcsolatban. De ha elutazok simán kijelentkezek és nem érdekel senki.

Az olyan embereket pedig kerülöm, offolom, akik untatnak vagy akár negatívak/depisek.

Ismeretségen belül is le lettek szelektálva azok a személyek.

Mindez nem jelenti azt, hogy nem járok társaságba, sőt vannak kivételes személyek, akikkel órákat, napokat tudok beszélgetni időnként, közös progikat letolni, de akármennyire is szeretem őket utána elvonulok.

Introvertáltaknak kell a feltöltődés.

Aki pedig nem teszi ezt meg nem igen lesz kiegyensúlyozott. Volt időszak, amikor felborultam, mert nem volt csend, se énidő - nem poén.

Lehet az ismerősöd is ilyen személy, ezt pedig tartsd tiszteletben.

Nálam és barátoknál megszokott ez a jelenség, a találkozókat pedig előre megbeszélt időpontokra rakjuk egymást és egymás idejét tiszteletben tartva.

Miért kellemetlen neked? Pl nem érted meg őt és nem tartod tiszteletben.

Esetleg önhibáztatás, pl veled van-e baja - gondolat a fejedben.

Esetleg magány és unalom. (ezt az opciót utálom, unalomból ne keressen senki, találja fel magát. Érdekes, én egyedül se unatkozom soha.)

Mindenkinek megvan a maga kis élete, mindenkinek joga van meghatározni kivel milyen kapcsolatot ápol vagy sem. S azt hogyan teszi. Ahogy a másik fél is eldöntheti: elfogadja-e az illetőt úgy vagy sem.

Számomra épp ezek a dolgok megértése miatt nem fájnak ezek a dolgok. Ismerem magamat, ismerem vagy megismerem a másikat és elfogadom, ha olyan személy, akit viszint nem szívesen látok letisztázom és haladok tovább.

Felesleges örlődni felesleges dolgokon.

Legutóbb volt egy faszi, aki ismerkedni akart nagyon, ám az elején megmondtam: a mi ismeretségünknek semmilyen kimenetele nem lesz, hiába akar haverkodni.

Ismerem magamat s az illető személyisége abszolúte nem passzolt enyémhez és ezt kezdetekkor már tudtam.

Elmondtam az ellentéteket már az elején s azt is megmondtam, hogy a magafajta személyiséggel rendelkezőket mi bosszantja a magamfajtákban.

Naívan kikönyörögte, idővel pedig elismerte, nem oké ez neki. (Ahogy nekem sem volt az, csak jófej voltam, de ugyanúgy nemet kapott, mint bárki. Nem volt kedvem mindig eljárkálni, nem voltak közös pontok. Hiába mutattam lelkesen több hónapos projektjeimet, nem érdekelte stb. S mindezt már elején leszűrtem, az idő pedig igazolt.)

Ok-okozat.

Ha pedig valakivel kapcsolatban valami zavar beszéljétek meg.

A kommunikáció alap.

De az első alap kérdésem:

Önmagaddal, hogy állsz? (költői kérdés, nem kell választ adni, elég magad felé tisztázni.)