22 évesen elveszettnek érzem magam azt érzem, hogy nem halad semerre az életem más is érzett már így?

:D

Hát az élet ott kezdődik, amikor jön eza totál elveszettség érzés, akkor kezdesz végre önmagadra találni, vagyis akkor kezdődik ez a folyamat

Én kb. 2020 év végén éreztem így magam, most tartok ott hogy van hobbim, munkahelyem, sportolok, olvasok. Habár kapcsolatok terén továbbra sem állok jól.

Amúgy nem tudom, én elképzeltem hogy 5 év múlva hol szeretnék tartani, eddig szerintem jól haladok, próbáld Te is elképzelni magad 5 év múlva, tűzz ki egy célt.

Szerintem az egész élet egy örlődés/grind-olás. Én próbálom úgy felfogni egy ideje hogy azért élek, hogy a legtöbbet hozzam ki ebben a testben.

Kb. olyan az élet mint egy belsőnézetes sandbox játék, aminek megvannak a határai. Ezen belül kell kialakítani a saját boldogságod, de először is meg kell találni mi az ami boldoggá tehet. Egyenlőre én is ezt a valamit keresem.

Csatlakozom a 4-eshez, én sokkal szarabb helyzetben voltam pár éve, most elkezdtem végülis komolyan venni a saját érzelmi világomat, úgy kezelem magam mint egy bebábozódott pillangó ami dolgozik magán, addig amennyi idő kell neki, ha évek, akkor évek.

Az sem érdekel, ha mindenkit el kell engednem magam körül, vagy limitálnom a kapcsolatot mindenkivel, ha ezt üzeni a belső hangom, hogy végre az életemben először önmagamra találjak anélkül, hogy bárki mondaná mit tegyek

Ez egy hitetetlenül szabad érzés, magányos is sokszor, de az a szabadság amit ad, szerintem a legtöbb ember az egész életében nem érzi, és ennek végtelenül hálás vagyok, hogy ezt érezhetem