Kinek mi vált be elveszettség ellen, akkor ha szó szerint az élet minden területén elveszettnek érezte magát?

ilyenkor be szoktam rúgni!

alaposan!

"Nézek is 101301987238170 féle önismereti/fejlesztési videót."

Halogatás úgy, hogy konstruktívnak hidd. Ne aggódj, sokan csináljuk, én is.

"Ha most megkérdeznéd, hogy mit akarok az élettől s magamtól, nem tudnék rá válaszolni."

Úgy hívják, hogy szabadság, és általában jó dolognak tartjuk... :)

"semmiben nem lelem örömömet"

Kényelmes meg kellemes dolgokban (önmagukban) soha nem is fogod, ez egy nagyon nagy axiómája az emberi léleknek. Ezért lesznek emberek a semmiből önsorsrontó idióták. Kell az egyensúlyhoz mindkét serpenyőbe pakolni azon a mérlegen.

"Mi dolgom van a Földön? Mi az életfeladatom? Mi értelme az életnek? Mi értelme az én életemnek?"

= egzisztenciális válság. Nem úgy, ahogy érteni szokták, hogy csőd, hanem úgy, hogy hiányzik a tartalom. Pont 40 körül nagyon jó, ha megkérkezik. Akkor már tudsz is mit kezdeni vele. Mind a négy kérdésre az a válasz, amit te, belső indíttatásból adsz rá. És még a belső indíttatást se keresni és találni kell, hanem csinálni, tehát létrehozni és fenntartani.

Kipróbálni magad mindenfélékben, akármekkora baromságnak tűnik is. Ez a kulcs. Nyilván egy laza dopamindiéta meg egy célszerű szokáscserélgetés (nyilván nem jót jóra) mint háttérfolyamat igazán sokat lendíthet a dolgon, és az is nagyon erős, ha reggel (hajnalban) valami igazán kellemetlennel startolsz kávé helyett, pl mint a tipikus hidegvízbomba a zuhany alatt. Természetes, hogy nem kell azonnal mindent fullon csinálni, tehát ha időnként kivered, ha néha butára iszod magad, ha egyszer-egyszer afáziásra zabálod magad junk fooddal, az teljesen belefér, főleg ha nagyjából mindig konkrét eredményre jutalom, magaddal előre megállapodva, hogy mire mi mehet. Kicsit leszaladtunk az evolúciónk ösvényéről, tehát vissza kell nyúlnunk ahhoz, amit tudhatunk magunkról, és galád módon kihasználni arra, hogy csináljuk is, amit akarunk.

Mondjuk azt jó nehezen hiszem el, hogy semmi hobbid nem volt soha. Nyilván hobbi alatt nem tévébámulást meg besörözve bóbiskolás közben kapásjelzőhangot álmodást értek, hanem valami aktívat, amit lehet nagyon komoly felkészültséggel, irgalmatlan szinteken is űzni. Önfejlesztők túlfogyasztása helyett azt javasolnám, hogy nézz és olvass össze minden lószart, amit soha a kezedbe nem vennél, és ésszerűen mérlegeld azokat a baromságokat is, mert lehet használható köztük, még ha csak értelmes kétkedésre is. Természetesen nem regényeket és sorozatokat értek ezalatt, bár ha 0 fikciót fogyasztasz, akkor elég könnyen lehet, hogy az egyensúlyhoz valamivel többet kéne.

Én egyébként 40/F, aki nemrég visszatért sokszor leszólt, értelmetlen hobbijához, hogy a nagyeszűeknek adjon egy okot a bekussolásra és kőkemény értelmet adjon annak, amiben gyerekkora óta kiemelkedő, amolyan full gondozatlan tehetség, külön meg-megvagdalt szárnyakkal.

Apropó gyerekkor. Jó gyakorlat azt is körbejárni full nyugalomban, amikor úgy érzed, készen állsz a "horrorra".

38 vagyok. Úgy érzem elcsesztem. Újra kéne kezdenem. Nincs igazán saját házam, nincs igazán feleségem, nincs igazán gyerekem, nincs igazán kielégítő munkám, nincs igazán pénzem, nincs igazán kocsim, nincs igazán időm, nincs igazán egészségem stb....

Napi elégedettséget tudok szerezni. De csak azokon a napokon amik aktívan telnek. A célom az lenne hogy amim igazán nincs az igazán legyen, ne úgy ahogy most van. De nem tudom milyen sorrend könnyítené meg igazán a dolgomat.

Egy új munka kéne amit szeretek és jól fizet. A kocsimhoz csak szorgalom kéne. A többihez szerencse és az h másoknak fájdalmat okozzak.

Igazából nem teszek semmit. A környezetem nem húz előre. Lehet h azon is változtatnom kéne.

A főnököm összejött egy aranyos csajjal. Most született egy fia, és visszakapta a régi fiát is. Ő azt mondja h nagyon boldog az életének az a fele.

Szerintem neked és nekem is hasonló kéne. Kapcsolatainkban kellene javulás...

Én is hasonló helyzetben voltam középiskoláskoromban. Komoly sérülések visszatartottak az edzéstől, meg a tanulástól és minden mástól is elvesztettem a kedvem. Tényleg nem láttam, hova megyek az életemmel mert mindent meguntam vagy egyszerűen nem bírtam vagy akartam csinálni. Végül az mentett meg, hogy egyszer csak úgy heccből kezdtem el magyarul tanulni, sosem gondoltam volna hogy tényleg megtanulom de megtanultam, két éve égő céllal szolgál az életemnek és ennek következtében a többi dolgom is nagyjából rendeződött (hát nem egészen, csomó más problémám lett de legalább van irány az életemben).

Szóval azt tanácsolnám, hogy egyszerűen próbálj ki új dolgokat. Csak így lehet neked való célokat találni, ha ami most van neked nem válik be. Nekem teljesen véletlenszerűen jött ez a magyartanulás dolog de hogyha nem fordult volna meg az ötlet a fejemben azon a szép napon, lehet hogy most is tengődnék cél nélkül. Ha valami eszedbe jut hogy kipróbálj, próbáld ki! Sose lehet tudni hogy hova vezet majd téged.

4 Rendeződtek a dolgaid, vagy kiléptél a kapcsolatból?

5 hova valósi vagy?

Kérdező, nekem ezek segítenek egy-egy válságban (amúgy jelenleg is benne vagyok):

1. Kapaszkodom a 3 értékbe, amit választotram (hit, remény, szeretet)

2. Lehajtott fővwl csinálom amit tudok és bíztatom magam

De nagyon nagyon nem könnyű.

De tudatában vagyok, hogy ez próbatétel.