Annyira elveszettnek érzem magam ebben a világban, ti is éreztétek így?

Nem kapom a helyem sehol. Számomra egy nagy kérdőjel volt gimi után az életem. Nem tudtam hova tovább(vagyis tudtam, de lelki problémák miatt) ezért kihagytam egy évet. Utána jelentkeztem egy nagyon nagyon húzós szakra(ahova szerettem volna), sikerült. Nagyon stresszes volt, ritka volt az a nap, mikor nem sírtam. Nem sikerült beilleszkedni(sosem ment), de legbelül éreztem, hogy ezt kell csináljam. Jött az első vizsgaidőszak alig aludtam valamit, kikészített, minden életkedvem elment, de csináltam tovább. A vizsgák sikerültek. Megkezdődött a második félév akkor már éreztem, hogy annyira fáradt vagyok még többet sírtam, hiányoztak a régi barátaim nagyon sötéten láttam mindent, nem tudtam a tanulásra koncentrálni, ennek eredménye, hogy alig sikerült néhány vizsgám, de nem adtam fel tudtam, hogy ez az utam. Aztán jött a következő év már gyomorideggel kezdtem, megint jöttek az álmatlan éjszakák, fáradtság emiatt ingerültség, emiatt nem tudtam tanulni, még idegesebb lettem és azt éreztem, hogy megbolondulok...annyira kimerültem, hogy nem volt erőm bejárni...végül otthagytam...azután szörnyen éreztem magam, kialakult a depresszióm, de még mindig azt éreztem, hogy ezt kell csináljam. Jött a következő év valahogy sikerült összeszedjem magam és újult erővel belevágni, félre tettem a félelmeimet és a családom megvetését és megint belevágtam...de aztán megint jött a sírás, az álmatlanság a sok stressz és nem jártam be órára...és nem értem mi van velem, azt hiszem megbolondulok...nem hiszem el, hogy nem tudom megcsinálni, mikor érzem, hogy ezt kell csináljam...fáj arra gondolni, hogy menjek és vegyem ki a papírjaimat, vagy mikor azt mondják, hogy hagyd a fenébe, erre nem vagyok képes. Érzem ha még sokat körözök ezen a témán belebolondulok, és nincs kivel megbeszéljem nem ért meg senki..elképzelésük sincs mit élek át, ha be kell menjek órára(olyan gyomoridegem van és figyelni sem tudok, mellette ott van a teljesítéskényszerem). Nem tudom feldolgozni a kudarcaimat. Itt vagyok 20on x évesen és lövésem sincs mit kezdjek magammal, annyira szégyellem és fáj és úgy érzem belebolondulok. Tudna valaki valamit tanácsolni? Volt valaki hasonló helyzetben?..előre is köszönöm