Miért vagyok ekkora fac, hogy szarba taszítom a szerelmem, hogy én kikerüljek a szarból?

Túlélési ösztön. Ez egy olyan dolog, amit normál állapotban mindenki utálatosnak tart, meg elítéli, de ha éles helyzetben vagy, akkor magadat mented, ez ösztönös. "Csináld Juliával, de ne velem!" (1984)

Ne érezd magad rosszul miatta, maximum azért, mert nem tudtál jobbat kitalálni.

5.vagyok szinte sehogy,.meg gyetekkori szinte a dolog de azzal akit szeretek.

Valamikor tesómra fogtam valamit mert rettegtem attol hogy anyától kikapok. A tesómra aki ártatlan és szeretem is, de én rettegtem. Magamban nem tudtam helyretenni soha, egy rakat önváddal nőttem fel.

Felnőve visszaemlékezve anyát ítélem el, hogy rettegésben terrorban tartva nevelt minket fel. Az a fajta szülő aki azt hiszi csak akkor van tekintélye ha félnek tőle. Vagy ha veri a gyereket. Neme egyszer kérdezte ordítva félsz? Félsz? Es ha nemet mondtam volna azonnal szájbavág.

Valójában ma már tudom hogy ez valami önvédelmi ösztön, de az az érzés hogy a tesómmal szemben akit szeretek? A saját szerettemmel szemben?

Amikor egy gyerek olyat tesz ami a saját erkölcsi normajába nem fér bele, de megteszi mégis ösztönből félelemből, az olyan szintű önvádakat hoz, hát hogy azt én cipelem egy életen is át.

Vannak amugy "cikkek" is a neten ilyen zsarolásokról is amikor gyilkos kérdezi azt hogy téged vagy a tesódat ölje meg. És ha félsz és a másikat mondod, neked akkor sem lesz már életed belül meghalsz te is. De rettegsz is a haláltól illetve a gyilkostól. Tudom sokan hősök hogy kiallnak, engem bánts engem ölj meg, de erre azok képesek akik nem félnek nem rettegeknek. És aztán szégyelled magad azért mert te félsz, mert te rettegsz.

És kész is az önvád egy életre. Nem mehetsz vissza nem javíthatod ki. Egy dobásod volt.

"És aztán szégyelled magad azért mert te félsz, mert te rettegsz."

Miközben erre nevelt hogy rettegjek félnem KELL.