Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Felnőtt nőként egy plátói szerelemben ragadtam. Mit tegyek, hogy kikerüljek belőle?
25 éves vagyok és plátói szerelmet táplálok egy ismert ember iránt. Kínos, vagy nem kínos, ez van. 16 éves korom óta tart a rajongásom. Volt közben kapcsolatom, több is, de úgy éreztem közben, hiába volt jó az elő kapcsolatom, igazi férfiakkal, hogy kellett a lelkemnek a plátói epekedés is. Amikor nem voltam a párjaimmal, mindig ábrándoztam az “imádottamról.” Aztán ha csalódtam a férfiakban, akkor is mindig ehhez a kis érzéshez menekültem.
Lassan azonban kezd frusztrálni. Bár, igen, jó érzés, és biztonságos, mert a plátói szerelem sosem csal meg, bánt meg stb, de emiatt úgy érzem képtelen vagyok meglátni a jót és a szépet a hús-vér elérhető férfiakban. Pedig nagyon is tudom, mit akarok az élettől. Akarok majd egy társat, egy családot, nem egy képzelet felhőben lebegni, de egyszerűen nem akar kipukkadni ez a lufi.
Én is hasonló problémával küzdöttem, emellett maladaptív álmodozó voltam, és ez kinyírta a hétköznapjaimat. Ez az a jelenség, amikor képes az ember naphosszat akár órákig álmodozni nemlétező emberekről/szituációkról, úgymond elmenekülni egy kitalált álomvilágba... Ez nyilván eszméletlenül káros, főleg amikor emiatt elhanyagolod a való életedet.
Ez egy létező "mentális betegség", úgyhogy nyugodtan kérheted akár szakember segítségét is (pszichológus), hogy segítsen még mélyebben megérteni, miért műveled ezt magaddal.
#2!
Én is álmodozó vagyok. Mellette elvégzem a kötelességeimet is, de mindent az utolsó percre hagyok. Inkább a sokszor kitalált szitukról, emberekről álmodozok. Jó tudni, hogy van ilyen betegség.
#1
Én is azt gondolom, hogy az lehetett a probléma, hogy bár jó volt az exeimmel, egyikbe sem voltam halálosan szerelmes. Szimpik voltak, volt vontalom, de valami mégis hiányzott.
Csak azt nem tudom eldönteni, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás. Avagy a plátói szerelmemet vagyok képtelen elengedni és ezért nem tudok másba beleszeretni, vagy azért vagyok képtelen elengedni, mert még nem szerettem másba.
Ennek is szinte már látom az okát. Keményen kiközösített gyerek voltam, több közösségben is. Már akkor is az álmodozásba menekültem.
Mindenesetre, köszi. Tényleg jó lenne egy szakemberrel ennek a mélyére ásni. Csak idegennek is olyan nehez nyílok meg.. ahh:/
Hasonló voltam sokáig, de egyrészt szerintem kinőttem (22 vagyok) másrészt, aztán sok olyan dolog történt velem pozitív élmények, szituációk, életre szóló dolgok, amikor nem akartam sehol máshol lenni, senki mással lenni. Csak ott és akkor akartam lenni a jelenben. Életemben először nem álmodoztam és nem is akartam, mert ott akkor igazán kiteljesedettnek és maximálisan boldognak éreztem magam. Ez amúgy véletlen alakult így, teljesen kiszámíthatatlanul.
Aztán ennek vége szakadt és már "csak" ezek után az emlékek, helyek és emberek után vágyakoztam és fantáziáltam, hogy megint ott vagyok, de ez nem plátói volt, mert tudtam mi után vágyakozom.
Nehéz volt kicsit visszarázódni a hétköznapokba, de azóta is nagyon boldog vagyok, soha életemben nem voltam még ennyire boldog ráadásul hosszabb ideig. Azóta sok dolgot másképp látok és igyekszem minden egyes percet, napot megélni és a jelenben élni. Most is épp olyan helyen és helyzetben vagyok (fizikailag is meg mentálisan is), ahol azt érzem itt kell lennem, ez a jelen és igenis meg akarom élni, ki akarom használni és nem más után akarok vágyakozni.
Ez ugyan nem ugyanaz, mint egy plátói szerelem, de azért talán hasonló, mert ha megtalálod azt az embert, akivel v aki mellett maximálisan kiteljesedhetsz, aki mellett igazán boldog vagy, akkor nem hiszem, hogy majd más mellett akarnál lenni.
Amúgy kiről van szó? Szimpla kíváncsiság.:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!