Hogyan tudnék megváltozni?

Utálok panaszkodni és nem is akarok, de egyszerűen muszáj felvázolnom. Szóval a szüleim nagyon nincsenek jóba, még csak egy ágyban sem alszanak. Apám teljesen telefon függő, anyám meg 40 éves és már 2 bottal jár egy betegsége miatt. Egész nap csak a panaszkodását hallgatom... A lakásunk konkrétan meg már egy lakhatatlan övezet, tiszta kosz, felesleges szeméttel, amivel senki sem kezd semmit. Barátaim nagyon sosem voltak, életembe talán 3. Most van egy, de a kapcsolatunk sem egy normális fajta. Nem beszélünk normális dolgokról, lényegében mintha egy szerepjátékban lennék és nem beszélünk semmiről komolyan. Az embereket is utálom, félek is tőlük. Mindig szorongás kap el, amikor kimegyek. Folyton az jár a fejemben, hogy ki mit gondol rólam, stb akármennyire is próbálom magamban elnyomni ezt az érzést, nem megy. Párkapcsolatom sosem volt, nem tudok beszélgetésekben témákat feldobni és azt vettem észre, hogy szépen lassan eltűnt körülöttem minden ismerősöm. Nem merek másokhoz odamenni és beszélni velük, mindig azt várom, h ők kezdeményezzenek és ezzel b@sztam el mindent. Az osztálytársaim egyfolytában leb*ziznak, csak azért mert egy barátom van, de ha megpróbálok mások felé nyitni, másokkal barátkozni, egyből azzal jönnek, h új pasim van meg hasonló f@szságok. Lényegében reggel felkelek, szorongva elindulok, mert félek kimenni az utcára, ezután beérek az iskolába, ahol senkivel sem tudok normálisan beszélni, sőt kapom is a hideget-meleget. Aztán arra érek haza, h az anyám ordibál az öcsémmel és minden megy tovább. Teljesen haszontalannak érzem az életem és folyton felmerül bennem a hiába valóság tudata. Ha valakit érdekel idén végzek alapsuliba és pont ez miatt fosok nagyon, mert el sem tudom képzelni, h hány sz@rság lesz még hátra. Szóval csak megszeretnék változni, illetve normális barátokat szerezni