Mit tegyek ha egyre többször jut eszembe a menekülés ebből a helyzetből?

30 éves fiatal anyuka vagyok. Van egy 2,5 éves kislányom és egy lassan 3 éve tartó házasságom. 5 éve ismerkedtünk meg, az elején minden jól alakult, sok közös programot szerveztünk és mindig kimozdultunk valahova. Többet is voltunk együtt szóval a szexuális életunk is rendben volt. Engem kicsit váratlanul ért amikor várandós lettem a kislányunkkal, hiszen még nem is éltunk együtt és házasok se vtunk. Tudtam h valamikor össze fog jönni és akkor még párom nagyon szeretett vna már gyereket, de én nem éreztem magam igazán sose felkészülve magam erre. Beszéltunk róla elkèpzeltuk milyen lenne, de a valóságba nem gondoltunk bele. Sajnos a szuleivel kezdetek óta nem igazán tudtam összebaratkozni és sose kedveltek engem ezért csak egy egy napot töltöttem itt náluk. Én el szerettem vna költözni mikor megtudtam hogy várandós vagyok de sajnos az anyagiak miatt nem jött össze így kénytelen vtam hozzájuk költözni. Azzal a feltétellel jöttem ide h majd kb 1 év múlva külön megyünk. Ezzel mindenki egyetértett h jó lesz így kicsit gyujtogetunk és elengednek minket. Sajnos úgy alakult h csak jövőre fog összejönni ez a dolog. Viszont odáig jutottunk sajnos h teljesen megromlott a szüleivel a kapcsolatom az állando veszekedések cseszegetések miatt. A férjemmel is eltávolodtunk a kislány születése óta komkrétan nem is tudunk normálisan leülni beszélgetni nap mint nap és alig jut időnk az egyuttlétekre is. Soha nem mozdultunk ki ebben a 3 évben semmi közös program csak 1 évben max kétszer elmentünk 1 2 napra vhova. De a legtöbb időt itthon töltöm azt leszámítva h havi egyszer eljutok a szüleimhez másfél órára hétvégén. Teljesen össze vagyok törve lelkileg nincs semmi életkedvem és anyaként is sajnos csődot mondtam mert nem tudom jól ellátni tanítani nevelni a gyerekemet. Nagyon nehéz úgy ha alapból életunt rosszkedvű stresszes vagyok. Rengeteg segítséget kaptam terhesen is és utána is de így se tudok jó anya lenni. Igazából a sok bantas durva beszólások miatt amik már sajnos napi szintuek úgy érzem egyre jobban h menekulnék a mostani élethelyzetemből. Hogy nem akarok így leélni egy életet hogy nem vagyok boldog. Nagyon sokszor jut eszembe h jobb lenne elmenni innen örökre h ne nehezitsem meg a férjem és a szülei szüleim életét.