Érdemes így élni? (és a kérdésmező tartalmazza, amit kell)

Szia!

Én egy évig voltam ilyen lelkiállapotban, úgy éreztem nincsenek barátaim, semmihez nem volt kedvem, teljesen depressziós voltam. Egyedül a szüleimmel tudtam beszélgetni. Tényleg nincs senki, akivel beszélgethetnél?

És szerintem ne mondogasd hogy hülye vagy, gnóm stb, mert ettől még rosszabbul fogod érezni magad. Tényleg gondolkodj el, hogy mit szeretnél, próbálj barátkozni, például táborokban sok barátot lehet szerezni.

És tudom, hogy ez nem sokat segít, így ennyire a gödör alján, de tényleg én is így voltam vele, mindenki piszkált, senkinek nem tudtam elmondani, és magamba fojtottam. Csak akkor lett jobb, amikor elhatároztam, hogy teszek ez ellen valamit, és nem lesz folyton rosszkedvem. Próbáld meg elmondani valakinek, felnőttnek, és megtalálni, hogy minek érdemes örülni, mert midenkinek vannak szép dolgok az életében, csak ne nézd mindennek a rossz oldalát.

És tényleg ne mondogasd folyton, hogy mennyire szerencsétlen vagy, mert ezzel nem lesz jobb.

:)

én 14 vagyok (lány), és kábé ez van velem is. nem értem mi értelmem létezni, mert csak szórakozni akarok, de azt meg nem lehet folyton... eddig énis csak ojan justin biebert, meg radio1-et hallgattam, aztán jött a nagy megváltás a Green Day. asszem képes lennék megölni magam értük. azóta hallgatok rockot, punkot, és a többi ehhez hasonlót. amikor ránézek Billie Joe-ra, azt látom, hogy mennyire tökéletes, mennyire megérdemli az életet, megérdemli amit kapott ettől a kib@szott élettől. én hozzá képest egy nagy sz@rkupac vagyok, nem érek semmit. semmiben nem vagyok jó, amiben szeretnék, szeretném megérdemelni, hogy Green Dayt hallgassak, hallgassam a dobot, ahogy adja a ritmust, hallgassam a gitárt, amin ojan könnyedén játszanak. nem tudok gitározni, sem dobolni, borzalmas hangom van, ojan ronda és undorító vagyok, h már fáj, nincs pénzünk ojan ruhákra, amiben egy kicsit is hasonlítanék azokra az emberekre, akikre felnézek. szét vagyok csúszva, azt sem tom hol áll a fejem, kinek mennyivel tartozok, mennyiben vagyok elmaradva már év elején a tanulással. úgy látom magam a jövőben, mint egy utcasöprő, aki californiában egy büdös sikátorban lakik, mert maradék pénzén inkább californiába költözött, ahol még látta a reményt. ojan lusta vagyok, semmiért nem vagyok képes szenvedni, megerőltetni magam egy kicsit se. csak a zene maradt, meg a barátaim, de tudom, h család nélkül nagyon nehéz lesz majd pár év múlva, mert otthon sincs minden rendben.

szal nekem annyi, úgy érzem... ja és nem vagyok emo; nem vagdosom magamat, bár lehet h az lesz belőle... remélem lesz ebből kiút.