Érdemes így élni? (és a kérdésmező tartalmazza, amit kell)

Amikor nem a felületes dolgok hiánya fáj, amikor azt nem érdemlem, ami egy csomó másnak van. Talán nem a leggazdagabbak vagyunk, de pénzel kitömve is fájna, hogy amikor valahol kisírnám magamat, akkor az egyetlen lehetőség az lenne, ha leülnék a sarokba, és megvárnám, míg elmúlik. Ezeket a folytonos arconb aszásokat az élettől valahogy már nem annyira bírom, azt sem, hogy már évek óta "majd kinövöd" ezt a sötét gondolkodásmódot. Mindig mindenki kisírhatja magát valakinek, jól érezheti magát valakivel, én megkaptam a felületes barátságok korlátlan jogát. Egy szerencsétlen gnóm vagyok, csak fáj ez kicsit így leírva. Ami érdekel engem, ahhoz nincsen társam, vagy olyat is csinálnék, ami nem érdekel, csak jó legyen, de blabla, mert ragozhatnám a végtelenségig, még zebrát is szívesen festenék fel minden hétvégén, ha az jó lenne. Rokonaimtól annyira távol állok, mint Szomália Szibériától, a fa szom is tele van a "menj táncolni, vagy valahová bebaszni" jellegű válaszokkal, mert akinek nincs lehetősége ilyen fas zságokra, az nem fog menni. Az a durva, hogy leginkább közhelyzenét hallgattam, de mostanában már csak ilyen alternatív rockot hallgatok, mert az olyan keserédes, ami jól esik, pedig idáig pont ez utóbbi volt kisebbségben nálam.

Hülye is vagyok rohadtul, szerintem pont a legközelebbi nagyobb dolgozat előtti napra tűzöm ki életem befejeztét.

Jó, köszönöm, hogy mindezt elmondhattam, szinte semmit sem sikerült leírnom abból, amit akartam.