Miért lehetek ennyire büszke?

Beteges megfelelni való érzés, kissebbségi komplexus.

Egy pszichológus rövid időn belül segít rajta, hozzá van szokva.

Nem vagy ezzel egyedül, de segíteni kell rajta, és mindjárt jobban fogod érezni magdat.

A felvázolt dolgok alapján több szálon futó problémák tünetegyüttese észlelhető, mint pl önértékelés és önbizalom hiánya, tények és mások döntésének elfogadása, tiszteletben tartása, kisebbségi komplexus és abból eredő megfelelési kényszer, stb. és mindezek instabil állapota egy önvédelmet kapcsol be benned,

holott elég lenne rendbe tenni mindezeket önmagadban és nem frusztrálnád, húznád fel feleslegesen önmagadat.

pl.: valaki szívesebben van a barátnőd társaságában szituációt nézzük.

Nem úgy kell megélned, hogy le vagy cserélve, el vagy árulva, hanem elfogadni azt, hogy az illetőnek valamiért szimpatikusabb, mindegy, hogy külső vagy belső tulajdonság miatt.

Tiszteletben kell tartani.

Hiszen neked is biztos valakik szimpik, valakik nem, valaki szimpibb a másikuknál stb. Ebben se te se más Nem lehet hibás.

Minden ember más, az más kérdés, hogy vannak közös pontok, vagy akár egyezések.

Minden kapcsolatban a közös dolgok/pontok fontosak, s minél több van, annál erősebbek a kötelékek.

Két fő dolgot keres az ember: közös pontokat és olyan dolgokat/pomtokat melyek újak és érdeklődését felkeltik.

pl. te mondjuk szeretsz kisebb társaságban lenni, nem kell a nagy tömeg, hogy jól érezd magad. Valaki hasonlóval szintén megismerkedsz és egy kellemeset beszélgettek, mert ismerkedés alatt kibontakoznak a közös témák, pontok, amik által kiépül a kapcsolat.

Lehet belőle ismerős, üzlettárs, haver, barát, jó barát, de akár párkapcsolat...stb.

Minden kapcsolati formához pedig 2 fél kell.

Megesik az is, hogy két fél egyike barátságnak ítéli meg a kapcsolatát a másikkal, ám az illető személyisége, prioritásai, stb alapján csak egy ismerős vagy.

Megesik bárkivel. El kell fogadni. Ahhoz pedig tisztában kell lenni a fent elírtakkal. Elfogadni és tiszteletben tartani.

Ahogyan pl párkapcsolatot se könyöröghet ki az ember egyoldalúan.

Mindez logika, elfogadás, érzelmi intelligencia és társaitól függ, hogy ki hogyan reagál ezen dolgokra.

Rólam tudják, hogy lehet velem beszélgetni sok mindenről és őszintén.

Ha valaki azt mondja unszimpatikus vagyok neki én még a miértjét is szívesen meghallgatom. Akár elmondja akár nem el tudom fogadni és tiszteletben tartva hagyom, s foglalkozok azokkal, akik fontosak számomra.

A köreimben is vannak, akik pl nem értenek pár dolgommal egyet, kifejtik, s nem tudok rájuk haragudni.

Értékelem, hogy egyenesen elmondják, megbeszéljük és több végkimenetele lehet.

pl elfogadjuk a kettőnk külön nézetét és egymásra hagyjuk azt, de akár elindít egy gondolatmenetet a másik bennem és van, hogy igazat adok s az alapján módosítva kivitelezek valamit.

Érdemes önmagadat rendbe tenni, megszabadulni a felesleges érzelmi hullámoktól, felesleges önmarcangolástól. No és sok idő, energia, szellemi kimerültség és társai.

Gondolj bele,

Fordíthatnád mindezt jobb dolgokra is és jobban is éreznéd magadat, sőt előnyödre válhat az életben.

Mindez önismeret kis pszichológiával és több aspektusos gondolkodással.

Ki kell pukkasztani a buborékot, ahonnan egy nézetből tekintesz ki és belátást nyerni a világba több szálon.

Finoman megsúgom, hasonló viselkedési formáim nekem is voltak anno.

Azért nem azt írom "én is ilyen voltam", mert mindenki más és a kiváltó események, személyek, környezet és tényezők is mások.

Ahogy pl depresszió is egy tünet, fogalom, mégis mindenkinél más dolgok, tényezők okozzák, ami sose egyezik a másik életében lévő tényezőkkel, emberekkel. No és minden ember másképp dolgozza fel, azaz a maga módján.