Mi határozza meg hogy egy gyerekből később boldog ember lesz egy másikból meg búskomor depressziós negatív?

Az a gyerek válik boldog felnőtté, aki mélyen magába tud nézni, megtalálja önmagát, és ki tud teljesedni az életben, illetve aki felnőttkorára is meg tudja őrizni a gyermeki lelkesedését és kíváncsiságát.

A negatív, depressziós emberek szinte teljesen elvesztették a kapcsolatot önMAGukkal, azért válnak búskomorrá.

Respektálom az előttem szólók válaszát. De tollahullott öreg csókaként hadd mondjam én is a véleményemet. Persze, nehéz ezt egy olyan platformon elmagyarázni, amit a tinik, meg a fiatal felnőttek uralnak. Ráadásul erről egy könyv terjedelmében kellene beszélni, hogy MINDENKI, minden korosztály számára érthető és főleg elfogadható legyen.

Dióhéjban: Az ember boldogsága a haladás. A cél felé vezető út. A csúcs felé törekvés. Az akadályok leküzdése, a harc, a tett, mondhatnám a szenvedés. Szomorú ember az, aki felért a csúcsra, mert lefelé vezet onnan minden útja. Mert megállás nincs. Az maga a halál.

Emellett a boldogság soha nem jelen idejű. Mindig utólag érezzük csak, hogy akkor, abban az időszakban milyen boldogok voltunk. A jelenben mindig vannak zavaró körülmények, akadályok, ellenségek, akadályozó tényezők. Örömök vannak csak jelen időben, a boldogság azonban több ennél.

És most nézzünk egy gyereket, akiből felnőtt lesz. Legyen Juli: Juli szűkös körülmények között cseperedik, jószerivel az egész gyerekkora a módosabb gyerekek sorsa iránti irigységgel telik. Mindig minden osztályban vannak ilyenek, és mindig ők adják a "nívót", amit a többi szülőnek kénytelen-kelletlen utánozni kell, ha nem akarja, hogy a gyerek kisebbségi érzéssel, szarul érezve magát járjon iskolába.

És most nézzünk egy másik gyereket, mondjuk az egyik nívótadó diákot. Legyen Pali. Pali szülei megadnak neki mindent. Pali boldog gyerek lesz? Lótuszt! Egy gyerek mindig elégedetlen a sorsával, ez evolúciós törvény. Egy egészséges gyerek MINDENT akar és mindent AZONNAL. Valaha ez szolgálta a túlélést, és az atavisztikus ösztön ma is ugyanúgy ezt diktálja minden gyereknek, állatkölyöknek. Azt a rigófiókát, amelyik nem tátog élelem után koldulva, amikor megérkezik valamelyik szülője, kilökik a fészekből, mert beteg! Nem életrevaló. Lehet jóllakott, lehet dugig tömve kukaccal, de akkor is tátognia kell! Mert ez a természetes.

Na, menjünk tovább. A felnőtt Julihoz, Palihoz.

Juli boldog felnőtt lesz? Sok félres8kerüllt kapcsolat után megtalálja Bélát, akivel boldog párt alkotnak gyereket nevelnek, és megvívják a hétköznapok harcait, hogy felépítsék az otthonukat, az életterüket. Szereznek egy hajszárítót, egy vasalót, vagy egy konyhakést. Olyan apró, jelentéktelen dolgok ezek, amik minden normális háztartásnak eleve tartozékai. De ők a 0-ról indultak. Lassan, lépésről lépésre meglesz mindenük, s közben észre sem veszik, milyen hatalmas öröm egy-egy új eszköz, egy, a gyerek számára félretett összeg, stb. VAN HOVA fejlődniük, és ők fejlődnek. Eszköztől eszközig, céltól céli, folyamatosan haladnak. És egyszer csak (jellemzően amikor a gyerek önállósul) visszatekintenek, s örömmel konstatálnak egy küzdelmes, de boldog életet.

Pali boldog felnőtt lesz? Lótuszt. Mint mondtam, a boldogság a fejlődés. A 0-ról, az 5-ről van hova fejlődni. Folyamatosan, kis lépésekben. Ha Pali mindezt készen kapja a lakással, akkor mit fog beszerezni, ami örömet okoz neki? A három pár megunt Adidas mellé a negyediket megvenni nem öröm, nem boldogság. Nem is kihívás. Könnyen jön, és a könnyen jött dolgoknak nincs értéke. Neki, ha örömet akar, nagy dolgokban kell gondolkodnia. Évek munkájának eredményében, ami egyik napról a másikra kimegy a divatból, és Pali elégedetlen lesz az elavult autóval, vagy okosórával. Várni sem tanult meg, hiszen gyerekkorában megkapott mindent. A küzdelem, a harc nem a megszokott életformája, folyamatosan a komfortzónáján kívül senyved. MOST, felnőtt fejjel kell megtanulnia, hogy az élet nem instant kívánságlista.

(Bevallom, én is elbasztam, Erőn felül is megadtunk mindent a gyerekeinknek, hogy jajszegénykölökneknelegyen olyanszörnyűéletemintnekünkvolt.)

Persze nem azt mondtam, hogy a szegénység egyenlő a boldogsággal. Nem! Sőt! De sokkal több esélye van egy szerényebb lehetőségek közt nevelt gyereknek a boldog felnőttkorra, mint egy aranykalitkában cseperedőnek.

Ez teljes egészében a környezeten múlik és a családján.

Nincs olyan, hogy egy gyerek depressziósan születik, minden gyerek vidám, huncut, kiváncsi, és végtelenül magabiztos.

Aztán jön a környezete és megmondja te kevesebbet érsz mert nem vagy olyan szép, nem vagy olyan ügyes, nem vagy olyan okos.

És így le is rontják az önbizalmát, életkedvét.

Ha meg érzékenyebb lélek is emellé akkor a depresszió valószínűsége majdnem 100%.

Nincs amit túlmisztifikálni, a Föld egy kegyetlen hely, folyamatos versennyel, és akik “gyengébbek” (mert a rendszer szemében nem vagyunk egyenlőek) azokat kidobja, dehumanizálja és ez egyenes út a depresszióhoz, öngyilkossához, hiszen a társadalom azt kommunikálja, nem vagy hasznos, nincs szükségünk rád, csak egy nyűg vagy. Sajnos ez a legtisztább formája a genetikai/biológiai szelekciónak amit utóbb megmagyaráznak, hogy a személy jellemhibája, lustasága, gyengesége okozta.

“ és ki tud teljesedni az életben, illetve aki felnőttkorára is meg tudja őrizni a gyermeki lelkesedését és kíváncsiságát”

És ki tud kiteljesedni? Akinek hagyják. Van akit egyszerűen elnyomnak szinte teljesen, tehát semmit se csinálhat evésen, iváson kívül mert mind rossz és szúrja a szemeket!

A búskomor a boldogságot tűzi ki céljának.

A boldog ember célokat tűz ki magának.

Roppant összetett téma. Nem lehet pár mondatban összegezni, ahogy fix "leírás/utmutató" sincs.

Az alap motoros képességek, alap személyiség és a későbbi külső-belső ingerek, hatások, majd mindennek feldolgozása,befogadása, milyen szintű a tudatos gondolkodása stb.

Ezért fontos ismernünk a másik felet, kortól nemtől függetlenül, megfelelő kommunikációt kiépíteni, több aspektusból látni és gondolkodni, ok-okozatokat ismerni, feltárni, figyelni a verbálistól a nonverbális jelekig stb.

A 6-os válasz nagyon is jó!

Kell egy cél, és ha az megvalósítható, akkor a kicsi cél felé vezető út, az érte való cselekvés, és a cél elérése is boldogságot okoz.

Nagyon fontos a hála!! Az öröm, a megelégedés, a jó meglátása az apró hétköznapinak tartott (természetesnek vett ) dolgokban.

Pl.: Szeretnék kiflit enni, elmegyek veszek 2-t a boltba. Őrülök neki, hogy lehetett kapni, örülök, hogy elmentem a boltba, érdekes volt. Megettem, milyen finom volt, vagy egyiket odaadtam valakinek, az örült neki stb...

A kis célokért való cselekvésnek, és a cél elérésének is örülni kell, és akkor a boldogság egy "melléktermék lesz.