Mit kezdjek az életemmel 25 évesen, ha nem érdekel semmi, nem szeretem a munkám, nincsenek barátaim, se barátnőm? Depressziós vagyok?
25 éves fiú vagyok. 2 éve végeztem jogászként. Édesanyám nyomására mentem ilyen irányba. Már az egyetem alatt kellemetlenül éreztem magam, hogy azok között ülök ott az előadásokon, szemináriumokon, akiknek ez a pálya az álmuk, de én csak mondhatni kényszerből - hogy majd jól el fogok tudni vele helyezkedni - voltam ott, és undort éreztem a jogi hivatások iránt, főleg az ügyvédek iránt. Végül csak protekcióval sikerült állást szereznem. Hiányzik belőlem a szenvedély, a szememben lévő csillogás. Ezért előtte az állásinterjúkon is az értetlenkedést látom a felvételiztetőkön, hogy ők se tudják, mit keresek én ott, miért ezt a pályát választottam. A mostani meglévő munkahelyemen nem jogi munkát végzek, és szinte egész nap nincs érdemi munkám, mivel oda be lettem nyomva ismerős által, de a közvetlen főnökeim alig tudnak nekem valami munkát adni. Mondhatni csak internetezni járok be... De nem merek felmondani, mert ahogy mondtam, nem akartak előtte sehova se felvenni. Sokáig nem akarok munkanélküli lenni. És félek is attól, mi lenne, ha valódi jogi munkát adnának, és azt nem tudnám elvégezni, ezért egyből kirúgnának... Az még ennél is rosszabb lenne. Itt meglehetősen jó a fizetés, de minden nap rosszul érzem magam. Olyan, mintha egy lassan ölő mérget adnának be.
Gondolkoztam azon, hogy elmenjek valami mást tanulni. De az igazság az, hogy nincs határozott ötletem, mi mást szeretnék. Tanár? Ahhoz már túlkoros vagyok. Reál szak? Ahhoz matekból nem vagyok elég jó. Földrajz szak? Azzal nem igen lehet elhelyezkedni, ismerőseimtől hallottam. Nyelv szak? Angolul alig beszélek, nincs hozzá tehetségem, hiába erőlködtem évekig vele. Pszichológia? Lelkileg nem vagyok stabil, addig másokon se tudok segíteni. És így tovább... És mi van akkor, ha közben rájövök, hogy az se tetszik? Nem akarok mindenbe belekapni.
A facebookon azt látom, hogy mindenkinek stabilabb tartópilléreken áll az élete, stabilabb hátországa van mindenkinek. Szinte mindenki az érdeklődésének megfelelő helyen dolgozik vagy tanult. Ha esetleg nem, akkor is van baráti társaságuk, hobbijuk, így jól érzik magukat. Ha talán ez se lenne, akkor is még ott van némelyeknek egy párkapcsolat, amiben vigaszt találhatnak. Ha ez sincs, akkor pedig rendelkeznek testvérrel, aki segítséget tud nyújtani nekik, kvázi barát pótlék tud lenni számukra. Végül, ha még ez se lenne nekik, már van egy plusz ingatlanjuk, ahová elmehet beköltözni az illető leválni a szülőkről, nem kell még arra se évekig spórolni. Nekem viszont ezek közül egy sincs meg. Nekem csak a szüleim vannak, de azok is elváltak, veszekedtek állandóan, és most is. Külön költözni nincs esélyem a magas albérlet árak miatt. A suliban és az egyetemen persze volt több barátom is, de érettségi és diplomaszerzés óta senki le se sz.r engem közülük. Én mindig nehezen kezdeményeztem kapcsolatokat, és igazából sose tanultam meg barátkozni. Sután, feszengve érzem magam, ha közösségben kell lennem, pláne, ha meg is kell szólalnom. A barátnőszerzés pedig azért nem megy, mert nem szeretem ezt a játszmázást, amit művelni kell, mert elveszi az ismerkedés spontaneitását, és kiöli belőlem a vágyat. Nagyon vágyom egy nő érintésére, de félek a visszautasítástól, ezért inkább csak fantáziálgatok.
Ami a közösségi életet illeti, az a bajom, hogy nincs igazi hobbim, csak olyan, amit egyedül is lehet végezni. Pl. térképnézegetés, műholdképek bámulása, youtube videók nézése, daydreamingelés egész nap, néha sorozatnézés, kockulás, biciklizés, nyelvtanulás. Ezeket szoktam csinálni, de kizárólag egyedül. Teljesen bezárkóztam az egyetem elvégzése óta. Az emberek idegesítenek, lefárasztanak. Az igazat megvallva, nem érdekel, kivel mi van, mert csak lelomboz az, hogy másnak jobb lett az élete.
Nem tudom, mit lehetne ezek után tenni, hogy javuljon a közérzetem. Ötletek?
válasza:#1-es: értem, amit mondasz, erre már sokat gondoltam. Csak ahogy a mondás tartja, "guba a gubához, suba a subához", meg "hasonló a hasonlónak örül". Azaz egy velem teljesen ellentétes személyiségű lány nem hiszem, hogy elfogadna engem.
Kiegészíteném még a leírtakat. Van egy krónikus betegségem, amire életem végéig gyógyszert kell szednem napi kétszer. Ezt a betegséget születésemkor szereztem. Nem mondom el, milyen betegség, mert páran rám ismernének az idáig leírtak alapján. Vajon ezt a betegséget is elfogadná egy csaj? Akarna-e így tőlem valaki majd gyereket? Biztosan megijedne tőlem, és elhagyna vagy össze se jönne velem...
Ez is frusztrál, hogy talán soha nem lesz utódom, mert van ez a rohadt betegségem. Nem örökletes ugyan, de a hajlam örökölhető. Tehát még ez is ront a helyzetemen.
válasza:Ránézésre még a földrajz tűnik a legjobb választásnak.
Tanulj olyat, amit szeretsz.
Aztán majd az élet megmondja, hogy használni is tudod-e.
válasza:Nem hiszem, hogy tanárnak túlkoros bárki is. Ha csak ez tart vissza, nézz utána, hiány van tanárokból! Gondolkozz azon, hogy mi érdekelne, és tanuld azt! Rengeteg szakma van, ne csak egyetemben gondolkodj.
Az, hogy a Facebookon mennyire rendben levő életeket látsz, ne tévesszen meg, mindenki csak a jót rakja ki.
Krónikus betegséggel élők is találnak társat.
Ha rendbe rakod a munka kérdését az életedben és olyat fogsz csinálni, amit szeretsz és aminek van értelme, akkor magabiztosabb is leszel. Sőt már az efelé vezető úton, amikor valami olyat tanulsz, ami érdekel és izgalomba hoz, elérheted, hogy kigyere ebből a fásultságból és magabiztosabb legyél.
válasza:Sajnálom a helyzeted :/
De azt mondom próbálkozz; ha mástnem társkeresőzz. Mégha kilátástalannak tűnik is a helyzet, muszáj legalább apró lépéseket tenni. Mert, ha egyhelyben ülsz, semmi nem fog változni.
A munkában nem tanácsolom, hogy felmondj. Örülj, hogy van melód-jó fizud! Értem, hogy unod; de attól még (főleg a jelen gazdasági válságban) igenis nagy kincs. Meg, ha külön akarsz költözni és spórolni, ahhoz nyilván elengedhetetlen.
A face meg insta témához, ahol látod kinek milyen jó: az csak a látszat. Szomorú dolgokat kb. senki nem tesz fel. Így meg persze azt hiszed milyen kiraly élete van. Lehet pl. hogy a párjával virít a képeken, de közben éjjel-nappal vitatkoznak. Lehet, hogy a BMW-jével virít, de BMW-n meg van 8 millió hitel....
Rengeteg példa van ilyenre.
Szóval ne próbáld magad máshoz hasonlítani. Úgy vagy jó, ahogy vagy!
Remélem jobbra fordul a helyzeted. Csak ne ülj egy helyben, ne zárkózz el az emberektől!
válasza:25 évesen senki nem túlkoros. Volt kollégám aki 52 évesen végezte el a mechatronikai mérnöki szakot.
Az h mi érdekel az más dolog. A diploma hozzászoktatott dolgokhoz az agyad fejlődött. Nem volt haszontalan.
Azt javaslom hogy a jeken állásod megtartása mellett válassz ki egy kétkezi szakmai képzést mert iparos szakmunkásokból nagy a hiány és jól is keresnek.
A szociális részre pedig keress egy sportkört és menj el oda tagnak és sportolónak, bármi legyen is az. A legtöbb sportoló normális ember. Végső esetben ha tényleg tök életképtelen leszel akkor még mindig elmehetsz a honvédséghez jogi tisztnek. Sok ilyen álláshirdetés van. Ott a jog is korlátozottan kell és van társaság. De az nem annyira jó cég és nem is keresel annyit mint szakmunkásként.
válasza:Én is elvégeztem egy szakot szülői nyomásra, amit közben nem szerettem, elég súlyos étkezési zavarom is lett akkoriban, a szüleim mégis erőltették, sőt azota is úgy gondolják, hogy nekem ebben a szakmában kéne maradnom.
Teljesen ugyanezt ereztem, miután elvégeztem és mentem munkát keresni, hogy csak mindenki nézett rám, hogy én mit keresek ott? :D
Nekem is muszáj volt elkezdenem ebben a nem szeretett szakmában dolgozni, de közben találtam egy olyan szakot, amit szeretek, "érdekes" nyilvan egy csapat 20 évessel egy szakra járni, de egyáltalán nem bántam meg,hogy belevágtam, most 28 éves vagyok, másodéves, 2 év múlva lesz a kezemben diploma, ha minden jól megy. Ne érezd magad te se elkésve
válasza:Én egyenlőre hasznosítanám a tudásodat, keress némi pénzt, fejlődj hogy végül eltudj költözni a szüleidtől, ez már egy plusz önbizalmat fog adni neked, és el is megy némi időd...azért egy háztartást fent kell tartani, addig se gondolkozol túl sokat magadon.
Nem tudom mennyit keresnek a kezdő jogászok, de tuti többet vagy legalább ugyanannyit mint egy "egyszerű" betanított-gyári munkás.
Ezután szépen egyesével kiterjeszteném a hobbijaidat, pl szeretsz "kockulni" akkor az adott játékban keress barátokat, vagy kezdj el streamelni-videózni.
Ugyanezt vidd végig a többi hobbidnál, csak lesz valami...
Amúgy általánosságokat tudok mondani, próbálj meg sportolni, egészségesen élni stb.
Hidd el vannak sokkal rosszabb helyzetben is emberek, én pl örülnék ha lenne annyi tudásom hogy jogász leszek...mind1 tovább nem feszegetem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!