Csak én vagyok egyedül 27 éves csaj aki nem akar gyereket itt Magyarországon De még máshol se?

Van sok ilyen.

És van sok aki meggondolja magát, ha talál egy olyan társat, akivel el tudja képzelni.

Arra figyelj, hogy olyat válasz magad mellé, aki nagyon eltökélt ez ügyben, vagy esteleg már van mástól gyereke, mert ha a pár egyik felénél beüt az, hogy márpedig ő mégis csak akar, arra simán rámegy a kapcsolat.

33 N

Nem akarok!

Ölelt már meg gyermek, tudom milyen önzetlen szeretetet tudnak adni.

De nagyon idegesítőek is.

Azt sem akarom, hogy a hasamat, vagy a gátizmomat átvágja egy nőgyógyász szülésnél. Sem azt, hogy egy teljes csapat végignézze, ahogyan kijön belőlem a nyákdugó, kaka, pisi az erőlködéstől a szülőszobán.

12 🤣

Bocs de mikor ott vagy pont leszarod h ki mit nez ki mit lat

Gatizmot manapsag egyre kevesbe vagnak. Inkabb gatvedelemmel szulnek a nok. A hasad akkor vagjak ha szukseges es ha te kimondottan kered. Amugy bikini vonalban vagnak es a leheto legkisebbet.

De amugy azt tartom h aki nem akar gyereket ne tegye. Szive joga. Viszont annyi leres h legalbb semlegesen alljon ezen temahoz es nem ocsarolja azt aki vallal gyerekt. Sajna egyre tobb olyan gyemektelen novel talakozom aki minositetlenul beszel a gyermeket valalo nokrol. Hagyjuk egymas elni legyszi!

Hát most én sem akarnék. Egyre rosszabb minden. Nyomatják, hogy szüljél, de se tanár, se orvos, már szülni sincs hol lassan. Fizetés kevés. Mire, hogyan, nyomorra?

Aztán ne jöjjön nekem azzal senki, hogy háború alatt is szültek, mert nem tervezett gyerekek voltak, hanem erőszak vagy butaság, mert ki akarna a pincében éhezve babázni, csakis az elmeroggyantak.

Nagyon helyes, hogy sok ember felismeri, hogy nem való neki gyerek, minthogy inkább kis szörnyetegeket neveljen.

Jelen. Sosem akartam, fiatalabb koromban sem.

38N

Számtalan okból nem akarok gyermeket.

Anno az anyagiak miatt se, immár átlagon felüli anyagiakkal se.

Sokan hitték régen, hogy "majd meggondolod magad", "biztos csak anyagiak miatt mondod" - dumákat kaptam.

Összetettebb a dolog. Sokkal.

Majd jött a duma "önző vagyok", mire én:

Az is önző dolog, hogy pl szerelemből vállal vagy bármilyen más formában gyermeket valaki a saját vágyait beteljesítve: szeretne gyereket.

A gyermeknek nincs beleszólása ebbe.

Stb.

Sok fura beszélgetés volt ebben a témában.

Randikon is tisztázom finoman erre a témára kitérve, hogy nem akarok.

Aki akar vagy nem tudja még az a személy off.

Nem húzom az idejét s nem is szándékozom elzárni ezt a lehetőségét/vágyát.

Édesanya unokát akar, majd másik tesómtól megkapja.

Egy ideje pedig annyit mond:"te boldogságod és életed a fontos."

Sokan jönnek azzal, milyen jól bánok a gyerekekkel.

Nem azért bánok velük jól, mert szeretem őket, hanem emberként kezelem a kicsiket és tisztában vagyok a személyiséggel, azzal hogy mennyire fontos és jelentős hatással van rájuk a megfelelő viselkedési formák.

Pl nem okozok bennük lelki törést, hanem azt helyezem előre, ők pszichés, lelki egészségük fontos +példamutatás.

Akikre vigyáztam és problémásak voltak gyorsan leszűrtem a gond gyökereit és helyére raktam, majd a szüleivel egyeztettem, akik meglepődtek mennyit változott a gyerekük jó irányba. Volt akinek nem tetszett a "beleszólásom", de amint tapasztalta a gyerek felől a változást, rájött, nem akarok én rosszat.

Ám ezek mindenki felelőssége a világban gyermek, de akár embertárs mellett.

No para, nem vagy egyedül.

Immár azzal zárom a gyerek témát:

Számomra az alkotásaim a gyermekeim, művészlélekként...

Csendet, békét és szabad mozgásteret szeretem.

+az idegesítő embereket szelektálom.

Egy gyerek pedig 0-24 órában megtörné a számomra fontos alapokat.

Aztán ott van a terhesség... A nő kínlódik azzal is.

A testet megviseli, nem akarok élő rugdaló emberkét magamban tudni, rosszúlléteket elviselni, kitolni lábközt vagy kivágva hasból...

Barátnőmnek pl szülés utáni depi és csontritkulása is volt.

Aztán a kellemetlen szoptatások, fejések, a folyamatos sírás, babakakitól távolról öklenezek. A sajátomtól is undorodok xD nemhogy másétól.

Se gyomrom, se idegzetem nem lenne.

... és még nem is beszéltünk arról, hogy a gyermek alap személyiségét nem lehet meghatározni, befolyásolni.

Aki tudja miről beszélek, mint pszichológiai tényező az tudja: akárhogy is neveled stb vannak dolgok mikre nincs hatásunk.

Több idősebb ismerősöm van, akiknek nincs gyermekük és nem bánták meg.

Egy immár nyugdíjas tanár ismerősöm mai napig mondja:

Lányom, én 42 évesen szültem, de még mindig úgy érzem nem nekem való ez az anyaság.

Felelősségteljesen felnevelte mindkét gyermekét, mindegyiknek jó karrierje is van, tisztelettudóak.

Ám az anyasággal járó érzés számára nem komfortos.

Én se érezném komfortosan magam anya szerepben.

Nem én vagyok.

Az más, hogy ismiknek besegítek pl mert dolga van és nem tudja kire bízni vagy nem bízza akárkire.

Pl mami mellől a pár éves gyerkőc kiszökött, az út szélén sétálva találtak rá egy 500-assal a kezében, amit kicsencselt, hogy ő elmegy fagyizni, mert mama nem akar és alszik.

... Lehetne még mesélni, témázni ebben is.

Úgy gondolom, hogy a gyermek nem vállalása épp olyan felelősségteljes, mint a vállalás.

+a gyerekre kihat az is, ha pl nem kívánt terhességből való vagy az anya nem anya, de akár az is kihat rájuk, ha pl szülők válnak, hogyan viselkednek.... Stb.

A gyermek és annak viselkedése pedig a környezetére kihat.

Pl ovi, suli, munkahely, társaságok, párkapcsolat stb.

A mélységei pedig eszméletlenek.

Összefügg minden mindennel. Jelen társadalmunkra is kihat ez a folyamat milliomodik esete.

Azaz kik alkotják a jelen élő társadalmat s hova tart.