Gyáva ember vagyok az élet minden területén, mit tegyek?

Szerintem visszahúznak a szüleid, a családod. Félsz, hogy elveszíted s a szeretetüket, a támogatásukat, ha a magad feje után mész.

Pedig csak úgy lehetsz szabad és boldog, ha azt teszed, amit szeretnél.

"A bátorság nem a félelem hiánya, hanem az, hogy cselekedsz a félelem ellenére."

Gondolkozz el ezen,nekem sokat segített abban,hogy másképpen álljak hozzá dolgokhoz.Remélem neked is segít majd! :)

Kezdetben a leírt mondatokat ne kijelentő mondatba írd le nekünk, hanem kérdőmondatokra alakítsad át és kérdezd meg magadtól. Gondolkod el rajta.

S nem hiszem, hogy mindent megpróbáltál. Ugyanis, ha úgy lenne, akkor lenne előrehaladás.

Attól, hogy failolunk dolgokat nem mély traumának kell elkönyvelni, hanem a tanulságot kell levenni, aztán tovább fejlődni, fejleszteni önmagunkat.

Az élet egy folyamatos tanulás mindenben. Kommunikációban, szociális skill-ekben és problémamegoldó képességben is.

Ha már most feladod, mi lesz veled pl dupla ennyi évesen?

A felnőtt világig a tizenéves időszak amolyan előkészítő. A felnőttek nem kímélik egymást. Főleg nem a fejben nagyra nőtt gyerekek, akik pszichés gondokkal küzdenek a múltjuk miatt, nem kezelék magukat és semmit se fejlődtek, mentalitásuk s minden skill-jük befásult megrekedt.

Ne akarj ilyen lenni s merj lépni az életben!

Olyan pedig nincsen, hogy valaki semmire se jó. Kivéve, ha nem tudja kamatoztatni valami hátrány miatt.

Pl szellemi, testi-lelki dolog miatt. S ezen belül is a legtöbbnek van esélye, csak fel kell gyógyulnia.

Pl ha egy tehetséges kézműves balesetben totálisan lebénul, neki nem igen van lehetősége, veled ellentétben.