Egy átlagos 24-25 éves embernek hol kellene tartania az élet minden területén?

A biológia szerint 25 évesen érik be az agyunk, a frontális lebeny ebben a korban éri el a tényleges méretét. Magyarul, már nem fiatal felnőtt vagy, amikor még kicsit serdülő vagy és keresed a helyed a világban, hanem ténylegesen felnőtt.

25 éves korban ideális esetben (ha egészségesen megy végbe a személyiségfejlődés) már van:

- stabil identitás, azaz nem váltogatsz stílust, mint korábban, hogy beilleszkedj egy társaságba, hanem már megtaláltad a társaságodat,

- stabil értékrend, vagyis van egy morális iránytűd, ami alapján tájékozódsz a világban,

- karrierépítés (nem baj, ha szakmát váltottál, de tudod, hogy mit akarsz csinálni és abban próbálsz fejlődni),

- a kalandok helyett inkább komoly kapcsolatra vágysz

- ha nő vagy, akkor megjelenik a vágy a gyerekvállalásra

- stabil a világnézeted, vagyis nem leszel keddről szerda reggelre szélsőjobbosból szélsőbalos vagy fordítva.

30 éves korig még normális, hogy párkeresésben és karrierépítésben vagy. De ugyanúgy normális az is, ha már megházasodtál és a gyereknevelésre koncentrálsz, teljesállásban dolgozol.

Én annyi idősen sehol nem tartottam.Életképtelen lusta fiatal voltam, aki dolgozott,mert muszáj volt, a szüleimmel éltem, semmi feladatom,kötelességem felelősségem nem volt a munkán kívül.Éltem világom, kikapcsolódtam,szórakoztam csajoztam.

Aztán 1-2 évvel később fordult meg az életem.Végigcsináltam egy építkezést, költöztem, kialakítottam egy önálló életet,önállósodtam, boldogulok egyedül mindenben, ellátom a teendőimet makulátlanul.Előnyömre vált és sokat változtam,sokat fejlődtem.

Úgyhogy ha magamhoz viszonyítalak, akkor még nem kell sehol sem tartanod.De lehet én később érő típus voltam.A másik pedig hogy most sokkal nehezebb érvényesülni a világban,mint mondjuk 10 éve.

A mai világban minden kitolódik. Sok tényező van, ami befolyásolja egy fiatal lehetőségeit. Egyén függő, ki mennyire bevállalós, kitartó célratörő.

Így ér el egy szintet 25 éves korára.:)

- Feleség

- Legalább 1 gyerek

- Stabil, jól fizető munkahely

- Saját ház (nem lakás, meg panel, meg hasonló viccek) hitel nélkül

- Saját autó (nem 20 éves kotla, hanem legalább egy hibrid, de inkább elektromos) hitel nélkül

Ha ezek közül 2 vagy több hiányzik, akkor van egy rossz hírem.

Attól függ szerintem milyen közegben mozogsz.

Ha körülötted mindenki felső-középosztálybeli, diplomás, házas gyerekkel és egy minimum egy budai kertesház tulajdonosa 25 évesen, akkor bizony rosszul érzed magad, ha te diploma után még mindig csak egy szobát bérelsz, nincs párkapcsolatod, és a havi megtakarításod csak nevetséges aprópénz a mai lakásárak mellett.

Mások meg olyan közegben élnek, ahol nem ciki, hogy anyuhoz születik 20 évesen az első gyerek mindenféle nagy terv nélkül, hogy hol van állásod, hol nincs, a legmagasabb vegzettseged egy OKJ, a kocsid meg egy széteső 20 éves BMW, amit providentre vettél.

És mindkettő lehet tökéletesen boldog :)

Mindig az a rossz, ha nagyon nem a saját körödben mozogsz, mert akkor nem tudod tartani a lépést a többiekkel, nehezebb kapcsolódni, a saját eredményeid kisebbnek tűnnek.

8 a felfelé vezető útnak sokszor nagyon nagy ára van, néha pedig nem is létezik, csak illúzió. Van akinek hianyoznak alapvető képességek ahhoz, hogy megértse az összefüggést a jelen erőfeszítései és a jövőbeli megtérülés között. Ők úgymond dagonyaznak. Másnak olyan a helyzete, hogy nincs elég erőforrása, hogy nem tud befektetni a jövőbe.

Aztán vajon ugyanaz élvezni a jólétet mikor az egész életedben nincs időd megállni, és élvezni? Jobb-e nagy házat új autót birtokolni, ha olyan hitelekben vagy, ami mindig belehajszol a meg több munkába?

Szerintem nem fekete fehér ez.

"És mindkettő lehet tökéletesen boldog :)"

Én még boldog nagyon gazdag embert csak filmekben láttam.

Olyat igen, hogy aki havi milliókat keresett brókerként, az megnősült, vett egy szép házat, teherautót és elment ilyen mindenes karbantartónak. Boldog, kiegyensúlyozott élete lett, annyi szabadidővel amit a család és a kis lelke is igényelt, igaz tized annyit keres de jól érzi magát a bőrében.

A kérdésre, a mai világban szerintem inkább a 30 az, ami ilyen vízválasztó. Pláne ha egyetemre is jár valaki. Aki nem, annak is meg kell tanulni a szakmáját olyan szinten, hogy annak magas értéke legyen és érvényesülni tudjon vele. 25 évesen, ha apuka nem milliárdos, nem fog senki építési vállalkozást indítani. Kell hozzá tőke, tapasztalat, szociális közeg amiben már ismert vagy. Van pár szakma amiben működhet a 25 év, de szerintem a legtöbben még nem tud senki önerőből odaérni.

Aki egyetemre jár annak könnyebb, de sajnos egyre kevesebb egyetemista lesz az országban, az ispánom nem szereti ha valaki okosabb tőle ;)