Képtelen vagyok magam elfogadni. Önbizalomhiány és gátlás gyötör. Mi a franc van velem? (24/F)

Szüleim úgy neveltek, hogy nekem muszáj a legtökéletesebb embernek lennem a Világegyetemben, sajnos ez a visszájára fordult. Ha hibázom, azt napokig/hetekig hallgatom, és csak felerősítik bennem azt az érzést, hogy tényleg egy magatehetetlen, szerencsétlen alak vagyok, aki semmire sem jó. Szüleim nem a jó tulajdonságaimra - már ha egyáltalán van - figyelnek, hanem folyton a hibáimra koncentrálnak, és már ott tartok, hogy én is elhiszem magamról a szerencsétlenségem. Amikor elkezdtem dolgozni (2 éve), megkaptam: soha sem fogod megállni a helyed; a főnökeimmel nagyon jó a kapcsolatom, és meg vannak elégedve velem. Amikor egy helyes lánnyal akartam összejönni (4 éve), megkaptam: sosem lesz barátnőd; ez sajnos eddig bejött. A lány csúnyán lepattintott. Amikor elkezdtem a főiskolát (1 éve), megkaptam: sosem lesz diplomád; nem tudom be fog-e jönni a jóslat, mert hiába kezdtem el a sulit, hiába szeretnék diplomát, valahogy úgy érzem, hogy abszolút nincs életcélom. Középiskola rémálom volt, a közösség kegyetlenül rossz volt, semmi összetartás, a jelenlegi munkahelyemen olyan munkát végzek, hogy nincs komolyabb kommunikáció a kollégákkal, a suliban pedig teljesen gátlásosnak érzem magam, a retorikám az elmúlt 7-8 évben brutálisan leromlott, kritikán aluli. Ha beszédbe elegyedek valakivel, többször elcsuklik a hangom, vagy nem bírom kifejezni magam. Ez nem így volt általános iskolában velem, osztályelső voltam végig a 8 osztályban, úgy érzem, hogy a középiskolától "romlottam el" teljesen. Próbálnék változtatni, de nem látok lehetőséget semmire. A mostani fősuliban is már a kinevetés tárgya lettem, amikor véletlenül rossz terembe mentem be, és Murphy-törvénye alapján pont egy Humor Herold-előadó égetett le 220 diák előtt! Nem volt ez másképp a gyakorlati órán sem, ahol a tisztelt tanár úr pont engem fogott ki, mint poénjainak szüntelen áradatát. Ha ezek után valami lánynál próbálkoznék, kapásból lesütne róla, hogy "na itt van a lúzer"! Szánalmas kategóriába sorolom magam, mi a franc van velem, hogy ennyire rám jár a rúd? (Külsőleg amúgy nem érzem magam átlagon alulinak, szeretek magamra adni.) Mi a fene van velem?