Mit gondolsz magadról? Szereted magad?

igen, és én vagyok az egyetlen akit hosszú távon el tudok viselni.

F/24

Azt gondolom magamról, mint minden más emberről a Földön...ami pedig az, hogy mindenkiben ott szunnyad mélyebb és igaz valója(Önvaló), ami a mindenség tudását hordozza magában mindenestül, és tudom, hogy idővel mindenkiben érvényre fog jutni e dolog...hogy úgy szerethessenek mindent, ahogyan azt valójában kell...tisztán és önzetlenül, hiszen a világunk egy darab egészet alkot. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Akkor én most egy ellenpélda vagyok...

Nem szeretem magamat. A belsőmet, a személyiségemet azt szeretem- semmi pénzért nem változtatnám meg. A külsőmeg viszont igen...

Majd talán egyszer nem így viszonyulok magamhoz, addig el kell valahogy viselnem. Nehezen,de muszáj.

18L

Nagyon szeretem önmagam :)

14/F

Szerizem magam :):):D

Jól megvagyunk szerintem.

22N

Elvagyunk :D

14/l

Akkor most egy üzenet mindenkinek aki nem szereti önmagát vagy nem érti, hogy mások hogyan érik ezt el. Én saját magamból indulok ki, természetesen, máshonnan nem is tudnék: az életemben annyi kétszinű embert ismerek, annyi okos embert ismerek ugyancsak,viszont képtelenek emberek maradni, emberien viselkedni; annyi agyafúrt nyavajás emberrel vagyok körülvéve akik nap mint nap csak azért küzdenek, hogy ők legyenek a felszinen, ha útjaink találkoznak akkor teszik a belevaló jófejt, viszont hogyha szükség lenne akkor habozás nélkül belöknének a mélybe, csakhogy ők maradjanak a viz felszinén. (Ezt metafórikusan kell érteni.)

Akkor meg miért ne szeretném önmagam ? Miért ne szeretném az egyetlen Én-t,aki kitart mellettem bármi áron és aki sose árulna el engem ? Aki még akkor is hisz bennem amikor a többiek már el is felejtették,hogy én is létezek ? Miért ne becsülném önmagam egy olyan világban ahol az emberek elfelejtik az erényeket, megvetik a gyengébbeket és képesek bármit megtenni csakhogy nekik legyen jó ?

Az igazság az, hogy nem vagyok megelégedve magammal. Sose voltam. De ha az lennék akkor az baj lenne, mert abban a pillanatban nem küzdenék tovább. Miért tenném, ha megvagyok elégedve ?

Viszont igen, önbecsülésem van. Becsülöm azt magamban, hogy én képes vagyok EMBER maradni adott körülményben. Mert nem az az igazi nehézség, hogy valaki úgy keverje a kártyákat, hogy minden ász nála kössön ki. Az igazi nehézség az az, hogy úgy játszodjunk, hogy ne csaljunk. És ez bizony soknak nehezen megy, sőt, ha valaki megszoki a csalást akkor már szinte lehetetlen a fair play.