Tapasztalt már bárki ilyet?

Már egy jó ideje foglalkoztat a pszichológia, hogy ki miért vesz fel különböző viselkedéseket, mire miért reagál, úgy ahogyan reagál. Egy ideje vizsgálni kezdtem önmagam is. Egy érdekes dologra lettem figyelmes, léteznek hullámvölgyek, egyszer imádom magam, máskor szánalmasnak tartom, egyszer számít mások véleménye , máskor lesz@rom. Nem is tudom, igazából tényleg minden csak felfogás kérdése csak egyikünk sem találta meg még az igazi, tökéletes felfogást, mert valószínűleg nem is létezik. Vannak korszakok amikor ilyen kis belső nyugalom van, megmagyarázhatatlan belső érzés, és ilyenkor jó élni és egy kicsit félő dolog, hogy mikor múlik el, mert bármikor megtörténhet. Van amikor csak az idő múlásával, van mikor magunk romboljuk szét és van amikor mások. Folyamatosan összeomlik a világképünk és egy új alakul, majd megint és megint. Egyik rosszabb vagy jobb mint a másik, de mindig jön valami új. Ismerős amit írok? Szerintem nem egyedi eset.