Tapasztalt már bárki ilyet?

Abszolút! Én is pont ilyen hullámhegyek és -völgyek között élek. Van, amikor pozitív gondolkodású, segítőkész, másokat nem ítélő és nyitott vagyok, nagy adag empátiával.

Máskor pedig zárkózott, tartózkodó, cinikus, talán még bunkó is. De mindenképpen intoleránsabb a "másik verziónál".

Szerintem van erre reális magyarázat. Sok kis mozaik együttállása: időjárás, a bioritmusunk, az aktuálisan bennünket ért külső dolgok. De alapvetően én a bioritmus és a pillanatnyi egészségünk együttállására gyanakszom.

(egészség alatt nem azt értem, hogy beteg az ember, de pl én rettenetesen ingerlékeny vagyok és nagyon lehangolt ezzel a mostani örökeső korszakkal, ez kihat a mentális és a fizikai állapotomra is)

38F

Sajnos én is így vagyok.

Van amikor teljesen boldog vagyok, harmónia uralkodik bennem , béke. Pozitív gondolkodás.

Aztán nem is olyan későn, elmúlik. :S Olyankor nagyon pesszimista vagyok. Mindent derűsen látok. Úgy érzem akkor semmi értelme nincs semminek. Se annak , hogy pozitívan gondolkodjak, vagy hogy tegyek ez ellen. :/

Nem tudom hogyan lehetne megtartani ezt az állapotot.

Az emberek különböznek egymástól. "Az légy, aki vagy." Tehát ne vedd fel más emberek tulajdonságait, ha az nem te vagy.

"Tudom milyen vagy, én ismerlek." Ez meg szerintem butaság, mert nem hiszem, hogy igazán meg lehet ismerni egy ember legbelső énjét... Szerintem. :)